Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „A galileai válság” (319-330. o.) és „A külső udvarban” (525-530. o.) c. fejezetei

„ťKihez mehetnénkŤ (Jn 6:68)? Izrael tanítói a formalizmus rabjai voltak. A farizeusok és a szadduceusok szüntelen vitában álltak. Elhagyni Jézust annyit jelentett, mint a rítusokhoz, ceremóniákhoz mereven ragaszkodó, becsvágyó emberek közé kerülni, akik a maguk dicsőségét keresték. A tanítványok több békét, örömöt éreztek, mint annak előtte bármikor, amióta elfogadták Krisztust. Hogyan mehettek volna vissza azokhoz, akik megvetették és üldözték a bűnösök Barátját? Régóta várták a Messiást, most eljött, nem fordulhattak el tőle azokhoz, akik életére törnek, és őket is üldözik, amiért követik Őt.

ťKihez mehetnénkŤ (Jn 6:68)? Nem mehettek Krisztus tanításától, a szeretet és irgalmasság leckéitől a hitetlenség sötétjébe, a világ gonoszságához. Miközben sokan hagyták el a Megváltót, akik látták csodálatos műveit, Péter kifejezte a tanítványok hitét: ťTe vagy a KrisztusŤ (Jn 6:69). E horgony elvesztésének a gondolata is félelemmel, fájdalommal töltötte el lelküket. Nélkülözni a Megváltót annyi, mint sötét, viharos tengeren hányódni” (i. m. 329. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Miért van az, hogy amikor Jézus Messiás-voltának és a kereszténység igazságának bizonyságaival szembesülnek, egyesek örömmel elfogadják, míg mások elutasítják?

2) Mi lehet fontosabb annál, hogy Jézus Krisztus meghalt a bűneinkért? Viszont hogyan értesülhetünk erről az alapvető igazságról? A tudomány, a természeti törvények, a természet világa, a logika vagy az érvelés útján? Mindezek elvezethetnek bennünket a Teremtő Istenbe, a Mindent Kiváltó Okba, a Mozdíthatatlan Mozgatóba vetett hitre, azonban nem taníthatnak meg a legfontosabb igazságra, amit ismernünk kell: arra, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért. Miért létszükséglet tehát, hogy a Bibliát tekintsük a legfőbb tekintélynek a hit kérdéseiben?

3) Hitünk érdekében miért különösen fontos újból és újból visszagondolni arra, amit Isten az életünkben tett?