A második angyal üzenete így hangzik: „Leomlott, leomlott Babilon” (Jel 14:8). Jelenések 17. fejezetében a lelki Babilonként azonosított, bíborba és skarlátba öltözött asszony egy vörös fenevadon ül és körbeadja borospoharát, az egész világot megrészegíti a tévedéssel. Az egyház és az állam összefog, elterjed a hamisság. Ördögi lelkek megtévesztő csodákat tesznek. A világ beleveti magát a végső küzdelembe. Mindeközben Isten népét befeketítik, gúnyolják, elnyomják és üldözik, de Krisztusban maradva, a Szentlélek ereje által szilárdan kitartanak elköteleződésükben. Krisztus iránti hűségüket nem törhetik meg a pokol erői és a gonoszság hatalmai, biztonságban vannak az Úrban. „Isten a mi oltalmunk és erősségünk! Igen bizonyos segítség a nyomorúságban” (Zsolt 46:2) – elmondhatják ők is.

Isten az Igéhez való hűségre hívja a végidőben élő népet. „Szenteld meg őket a te igazságoddal: a te igéd igazság” (Jn 17:17) – imádkozta Jézus. Isten Igéjének igazsága, nem pedig az emberi vélemény vagy tradíció a sarkcsillag, ami a föld történelmének ebben a kritikus órájában vezet bennünket.

Dr. Edward T. Hiscox: Standard Manual for Baptist Churches című beszédében figyelemreméltó kijelentést tett. 1893-ban több száz baptista lelkészhez szólva elmagyarázta, hogyan fogadta el a kereszténység a vasárnapot.

„Milyen kár, hogy [a vasárnap] a pogányság bélyegével érkezik, a napisten nevére keresztelve, a pápai hitehagyás által elfogadottan és megszentelve, és ezt örökölte szent hagyatékként a protestantizmus” (Edward Hiscox beszéde a New York-i lelkészkonferencián, 1983. nov. 13.)!

Mi a lényege a próféta üzenetének Ez 20:1-20 verseiben? Mennyiben vonatkozik a szombatra is a hűségre szólító felhívás?

Ezékiel 20. fejezete nyomatékosan kéri Izrael népét, hogy hagyjanak fel a pogány szokásokkal és a hamis istenek tiszteletével, abban az esetben „Egyiptom bálványai” helyett imádják a Teremtőt. A három angyal üzeneté­ben Isten hasonlóképpen arra hív, hogy „imádjátok a Teremtőt”, mert „leomlott Babilon”. Amint tudjuk, fontos szerepe lesz a végső eseményekben a szombatnak, a hűséges szombatünneplésnek.

Milyen tanulságokat szűrhetünk le magunknak Ez 20:1-20 szakaszából (lásd még 1Kor 10:11)?