Ellen G. White: Jézus élete. Budapest, 1989, Advent Kiadó, „A szombat” c. fejezete, 229-236. o.

„A kémek nem mertek Krisztusnak válaszolni a sokaság jelenlétében, mert féltek, hogy bajba keverednek. Tudták, hogy Ő igazat szól. Ők viszont inkább hagytak szenvedni egy embert, mintsem hogy megszegjék hagyományaikat, miközben a barmon segítettek, mert különben tulajdonosa kárt vallott volna. Tehát több gondjuk volt az oktalan állatra, mint az emberre, akit Isten saját képére teremtett. A példa szemlélteti az összes hamis vallás működését. Ezek egy olyan vágyból erednek, hogy az ember Isten fölé akarja helyezni saját magát, végül azonban mélyebbre süllyed az állatnál. Minden, Isten fennhatósága ellen síkra szálló vallás megfosztja az embert attól a dicsőségtől, amelyben a teremtéskor részesült, és amelyet Krisztus által nyerhet vissza. Minden hamis vallás arra tanítja híveit, hogy hunyjanak szemet az emberi szükségletek, szenvedések és jogok fölött. Az evangélium nagyra értékeli az embert, mint Krisztus vére árán megváltott lényt, és azt tanítja, hogy gyöngéd figyelemmel kell viseltetni az emberi szükségletek, bajok iránt. Az Úr így szól: ťDrágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánálŤ (Ézs 13:12).

Amikor Jézus azzal a kérdéssel fordult a farizeusokhoz, hogy szabad-e szombatnapon jót vagy gonoszt cselekedni, életet menteni vagy kioltani, saját gonosz szándékaikkal szembesítette őket. Ők keserű gyűlölettel életére törtek, míg Jézus életet mentett, örömöt okozott a sokaságnak. Jobb-e tehát szombaton ölni – ahogy titokban tervezték –, mint a beteget meggyógyítani, ahogyan Ő tette? Tisztességesebb dolog-e a szívben gyilkolni Isten szent napján, mint minden embert úgy szeretni, hogy ez az irgalmasság cselekedeteiben jusson kifejezésre” (i. m. 234. o.)?

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) „Minden hamis vallás arra tanítja híveit, hogy hunyjanak szemet az emberi szükségletek… fölött.” Miért és hogyan igaz ez? Mit tehetünk tudatosan, nehogy érzéketlenné váljunk az emberi szükségletek iránt a gyülekezetünk körein belül és kívül?

2) Ki az én felebarátom? Ki a te felebarátod? Ha Krisztust követjük, hogyan leszünk hasonlóak a samaritánushoz, aki a szeretet jegyé­ben emelkedett felül kora válaszfalain?

3) Isten szereti az igazságot és a kegyelmet. Hogyan viszonyuljunk tehát a számára fontos dolgokhoz? Hogyan összpontosíthatunk jobban arra, amit Jézus „nehezebbnek” vagy „fontosabbnak” mondott?