Nézzük meg a hetven hétre és a kétezerháromszáz napra vonatkozó ábrát! A „Messiás Fejedelemmel” kapcsolatos események próféciáinak a kiindulási pontja Kr. e. 457, ezen alapszik a hetven hét, továbbá a kétezerháromszáz nap próféciája is, ami 1844-ben végződik.

2300 nap (2300 év)

„William Miller és társai nem értették teljesen az általuk tolmácsolt üzenet tartalmát, akárcsak az első tanítványok. Az egyházban régóta meghonosodott tévedések gátolták meg őket abban, hogy a prófécia egyik fontos tételét helyesen értelmezzék. Hirdették azt az üzenetet, amelyet Isten általuk küldött a világnak, de félreértették, ezért csalódtak” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó, 303-304. o.).

„Isten áldott célja valósult meg azzal is, hogy felhívták az emberek figyelmét az ítéletre. A nagy nap elközelgett, és a gondviselő Isten egy meghatározott idővel próbára tette az embereket, hogy felismerjék, mi van a szívükben. Az üzenetnek az egyház megpróbálása és megtisztítása volt a célja. Meg kellett látniuk, hogy vajon e világhoz ragaszkodnak-e, vagy Krisztushoz és a mennyhez. Állították, hogy szeretik a Megváltót. Most bizonyítaniuk kellett szeretetüket. Vajon készek voltak világi reményeiket és törekvéseiket feladni, és Urunk adventjét örömmel üdvözölni? Az üzenetnek az volt a célja, hogy az emberek meglássák valódi lelkiállapotukat. Az irgalmas Isten figyelmeztette őket, hogy felébredve, bűnbánattal és alázattal keressék az Urat” (i. m. 305. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Mit tanulhatunk William Miller történetéből? Vajon Isten időnként felülírja téves elgondolásainkat?

2) Miért különösen fontos Dán 9:24-27 szakasza ahhoz, hogy meggyőződjünk a Biblia hitelességéről és Krisztus istenségéről?

3) Mi a próféciaértelmezés szerepe a megváltási tervben? Miért olyan nagy a próféciák jelentősége Isten tervében?