A tizedet a jövedelmünk alapján számítjuk ki, ha órabérért dolgozunk vagy fizetést kapunk, illetőleg a gyarapodásunk, avagy nyereségünk alapján, ha magánvállalkozók vagyunk és saját vállalkozásunk van. Több országban az állam levonja az adót a munkás béréből, hogy fedezze az embereknek nyújtott szolgáltatások árát, így például a közbiztonságért, az utakért és hidakért, a munkanélküli segélyért stb. A bruttó vagy nettó kérdés elsősorban akkor merül fel, ha az ilyen adók levonása előtt vagy után térítjük vissza a tizedet. A magánvállalkozók jogosan levonhatják a vállalkozás költségét, hogy megtudhassák, mennyi ténylegesen a profitjuk, mielőtt levonnák az adójukat. A tagság adakozási szokásait vizsgáló felmérések kimutatták, hogy a hetednapi adventisták többsége a bruttó jövedelemből fizeti a tizedet, azaz, mielőtt levonnák az adót. Valójában a következő szerepel a Generál Konferencia 1990-ben kiadott Tithing Principles and Guidelines (Tizedfizetési elvek) dokumentumában: A tizedet a bruttó munkabér vagy fizetés alapján kell kiszámolni, mielőtt egyéb jogszabályban előírt vagy az alkalmazott által jóváhagyott terheléseket teljesítenének. Ebbe beletartozik az állami személyi jövedelmi adó, amelyekből biztosítják a szolgáltatásokat, illetve a felelősségteljes polgárok egyéb juttatásait. A társadalombiztosításhoz való hozzájárulás levonható lásd Vezérelv 111-F (22. o.).
Olvassuk el 1Kir 17:9-16 szakaszát! Milyen helyzetben volt az özvegy, mielőtt Illés találkozott vele? Mit kért tőle a próféta, mielőtt önmagáról és a fiáról gondoskodhatott volna? Mit tanulhatunk meg ebből a történetből a minket foglalkoztató kérdéssel kapcsolatban?
A sareptai özvegy megtudta, hogy fel fogja keresni az Isten embere (1Kir 17:9). Amikor Illés megérkezett, a nő beszélt neki a nehéz körülményeiről. A próféta először vizet kért tőle, majd hozzátette: Ne félj, menj el, és tégy úgy, amint mondtad. De előbb nekem süss abból egy kis lepényt, és hozd ide, magadnak és a fiadnak pedig csak azután süss. Mert azt mondja az ÚR, Izráel Istene, hogy sem a lisztesvéka nem ürül ki, sem a korsóból nem fogy el az olaj addig, amíg az ÚR esőt nem ad a föld színére (1Kir 17:13-14, ÚRK).
Ez vajon önzés lett volna Illés részéről, vagy csupán próbára akarta tenni az asszony hitét, lehetővé téve, hogy gyakorolja azt? A válasz egyértelmű.
Ellen G. White leírja: Mindenki maga méri fel a helyzetét, a saját belátása szerint ad (Testimonies for the Church. 4. köt. 469. o.).
Audio Player | Letöltés |