Két alapvető intézmény létezik a föld történelmének első hete óta: a házasság és a szombat. Mindkettő lényeges része az ember boldogságát munkáló isteni tervnek. Nem csoda, hogy a gonosz az évszázadok során erősen támadta mindkettőt. Isten tudta, mire van szüksége az emberiségnek, ezért megteremtette a heti ciklust, a hat munkanap és a hetedik rendkívüli nap, a szombat tökéletes körével. Akik tiszteletben tartották ezt az istenileg megalapozott ritmust, élvezték annak áldásait.

Miért pihent meg Isten a világ teremtése után, a hetedik napon? 1Móz 2:2-3

Milyen kifejezéssel utalt Ezékiel próféta a szombatra? Mit jelent ez? Ez 20:12

„Isten, miután megpihent a hetedik napon, megszentelte azt a napot, illetve elkülönítette az emberek számára nyugalomnapként. A Teremtő példáját követve az embernek is meg kell pihennie ezen a szent napon, hogy amint az égre és a földre néz, elgondolkozzék Isten csodálatos teremtési munkájáról; és amint látja Isten bölcsességének és jóságának bizonyítékait, szíve megteljék Alkotója iránti szeretettel és hódolattal. […] Isten látta, hogy az embernek még a Paradicsomban is szüksége van a szombatra; arra, hogy a hét egyik napján félretegye saját érdekeit és foglalatosságát, mélyebben elgondolkozzék Isten művein, elmélkedjék hatalmáról és jóságáról. Szüksége volt a szombatra, hogy az élénkebben emlékeztesse Istenre, és hogy hálát ébresszen, mert jóságos Teremtőjétől kapta mindazt, aminek örül, és amit birtokol" (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó. 21–22. old.).

Mi a tapasztalatunk a szombattal kapcsolatban? Örömünket leljük benne? Jobban értékeljük Isten jóságát, ha a teremtés csodáit szemléljük? Ha nem, min kellene változtatnunk ahhoz, hogy teljesebben tapasztaljuk a szombat áldásait?