„És kilenc órakor fennszóval kiálta Jézus mondván: Elói, Elói! Lamma Sabaktáni? a mi megmagyarázva annyi, mint: Én Istenem, én Istenem! miért hagyál el engemet?" (Mk 15:34)
MINDEN ÚT A GOLGOTÁHOZ VEZET. Jézus lábnyomán haladva jutottunk el Názárettől Galileáig, majd Jeruzsálemig. Most pedig elérünk a Golgotához, oda, ahol megtagadták, megszégyenítették Jézust, ahol szenvedett, majd meghalt. Innen árad a győzelem, a reménység és az örök élet is.
A názáreti Jézus egyetlen más vallási tanítóhoz sem hasonlítható, amint azt a golgotai és az utána következő események is bizonyították. Sokan hagytak bölcs tanításokat az utókorra, tettek nemes dolgokat, gyűjtöttek maguk köré követőket és álltak mozgalmak élére, amelyek fennmaradtak, sőt még vezetőjük halála után is egyre erősödtek. Némelyik mozgalom világvallássá lett. De egyedül Jézus támadt fel a halálból, aki ma is uralkodik, mint élő Megváltó. Ezért nem hasonlítható Jézus senki máshoz.
A HÉT FŐBB KÉRDÉSEI: Miért akarták a nép vezetői halálra adni Jézust? Mivel hatottak végül Pilátusra? Mi volt a jelentősége annak, hogy két tolvaj között feszítették keresztre az Urat? Miért olyan fontos tudni Jézus halálára gondolva, hogy helyettünk halt meg? Mi történt a Szentháromság tagjaival a keresztre feszítéskor?
Ehhez a tanulmányhoz nem található hanganyag!