SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 7:27; János 1:14; 5:38-40; 13:1-20;

14:1-3, 5-11; Kolossé 1:16-17

„Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, aki az Atya kebelében van, az jelentette ki Őt” (Jn 1:18).

János evangéliuma négy fő részre osztható: a Prológus (Jn 1:1-18), a Jelek könyve (Jn 1:19–12:50), a Dicsőség könyve (Jn 13:1–20:31) és az Epilógus (Jn 21:1-25). Tanulmányunk eddigi részében főként a Prológusra és a Jelek könyvére összpontosítottunk, a csodák (jelek), a párbeszédek és a tanítások alapján mutattuk be Jézust. Most pedig átváltunk az evangélium harmadik szakaszára, a Dicsőség könyvére.

Érdekes, hogy hidat képez a Jelek könyve és a Dicsőség könyve között a híres hét „ÉN VAGYOK” kijelentés, amelyek a következők: „az élet kenyere” (Jn 6:35, 41, 48, 51, ÚRK), „a világ világossága” (Jn 8:12; 9:5), „az ajtó” (Jn 10:7, 9), „a jó pásztor” (Jn 10:11, 14), „a feltámadás és az élet” (Jn 11:25), „az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6) és „az igazi szőlőtő” (Jn 15:1, 5).

Az e heti tanulmány azzal kezdődik, hogy mi volt a célja a búcsúbeszédnek, és bevezeti azt az emlékezetes epizódot, amikor Jézus megmosta a tanítványok lábát. Majd rátérünk a 14. fejezet „ÉN VAGYOK” kijelentésére („az út, az igazság és az élet”).