SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 12:3; Dániel 2; 7; János 8:54-58;

12:1-8; 19:4-22; 20:19-31; Róma 4:1-5

„Jézus pedig így válaszolt: Mivel láttál engem, hittél; boldogok, akik nem látnak és hisznek” (Jn 20:29, ÚRK).

János az evangéliumában egymástól különböző, eltérő hátterű embereket sorakoztat fel, akiknek más volt a hite, a tapasztalata, de mindannyian bizonyságot tettek Jézus kilétéről.

„Ímé az Isten Báránya” (Jn 1:36)! „Megtaláltuk a Messiást” (Jn 1:42). „Aki felől írt Mózes… megtaláltuk” (Jn 1:46). „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya” (Jn 1:50)! „Vajon nem ez a Krisztus” (Jn 4:29, ÚRK)? „…magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője” (Jn 4:42, ÚRK). „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad” (Jn 6:68). „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra” (Jn 11:27, ÚRK). „…noha vak voltam, most látok” (Jn 9:25). „Ímhol a ti királyotok” (Jn 19:14)! „…én nem találok bűnt őbenne” (Jn 19:6). „Én Uram és én Istenem” (Jn 20:28)!

Kik voltak ezek az emberek? Miért tettek ilyen bizonyságot Jézusról?