SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Jób 11:5-9; Ezékiel 43:13-16; Ámósz 7:7-8;

Efezus 3; Jelenések 11:1-2

„Aki kéréseink és gondolataink mértékén felül is képes mindent bőségesen megtenni az ő bennünk munkálkodó ereje szerint, azé a dicsőség az egyházban Krisztus Jézus által, minden nemzedéken át örökkön örökké. Ámen” (Ef 3:20-21, ÚRK).

Az Efezusi levél 3. fejezetét Pál egy olyan témával kezdi, amit már korábban is érintett: „hogy a pogányok örököstársak, és ugyanannak a testnek tagjai, és részesei az ígéretnek a Krisztus Jézusban az evangélium által” (Ef 3:6, ÚRK). Ami ma nem meglepő a leginkább pogányokból álló egyházban, az akkori olvasók szemében szélsőségesen új gondolatnak tűnhetett.

Az apostol ezek után folytatja ihletett kijelentéseit, rátér arra, hogy szenvedélyesen hirdeti Jézus evangéliumát a pogányoknak.

Közben hallunk az akkori nehézségeiről, amelyek a szolgálata végzésével együtt járnak, így a római börtönben eltöltött idejéről is.

Olvasunk továbbá arról is, hogy elkötelezett a titok iránt, ami az evangélium szíve, ami szerint az egyházban a pogányok egyenlő szinten állnak zsidó testvéreikkel. Tapasztaljuk, mennyire lelkesíti őt az egyház és annak egyetemes küldetése. Figyelünk az imájára is, amiben dicsőíti Istent az egyház által kinyilvánított kegyelméért!

Röviden összefoglalva, mindez arra késztet, hogy az evangélium nekünk is a szívügyünkké váljon, mint Pálnak.