A szadduceusok egy vallási-politikai pártba tömörültek. Gazdag, szabadgondolkodású, világias emberek tartoztak hozzájuk. Csak Mózes öt könyvét tartották ihletett írásnak, és nem hittek a halottak feltámadásában sem. Biztosra vették, hogy ravasz kérdésükkel zavarba hozzák Jézust. Valószínűleg gyakran használták ezt az érvet, amikor a farizeusokkal és másokkal vitáztak a feltámadás tanáról. (Ugyanakkor, ha jobban megvizsgáljuk érvelésüket, bizony elég nevetségesnek találhatjuk: egy asszony, aki hét testvérhez megy feleségül, mindig akkor megy a következőhöz, miután az előző meghalt!) A szadduceusok azt hitték, nevetségessé tehetik Jézust, ha ellentmond nekik, ha pedig egyetért velük, még jobban felbőszíti a farizeusokat.

Figyeljük meg, mit mondott nekik Krisztus először! Épp a legfájóbb pontjukra tapintott. Miért jelentett ez komoly feddést leginkább nekik, a vallási vezetőknek?

A szadduceusok csak Mózes öt könyvét fogadták el, ezért Jézus nem utalt a feltámadással kapcsolatos más ószövetségi szakaszokra, például Ésaiás és Dániel könyvére. 2Móz 3:6 versét idézte, itt fordul elő az ismert gondolat először a Szentírásban. Így hirtelen védekezni kellett a szadduceusoknak, akik a Biblia első öt könyve tudósainak tartották magukat.

Olvasd el figyelmesen a verset, amit Krisztus idézett! Hogyan érthetjük meg, mire utalt Jézus Isten hatalmával és a halottak feltámadásával kapcsolatban (lásd még: Jn 11:26; 1Jn 5:11–12)? Hogyan segít Mk 12:27 a válaszadásban?

Tanításaiban Jézus ugyanezt az érvet hangsúlyozta: aki hisz Benne, mint ahogy Ábrahám, Izsák és Jákob hitt, már átment a halálból az életbe, és bizonyosan előjön a sírból Jézus hívására (Jn 5:24–25). Bár testünk elporlad, életünk el van rejtve Istenben, és újra életre kelünk. Nem csoda hát, hogy a halál csak alvás, csöndes pihenés azoknak, akik ugyan most a sírban vannak, de Isten élőknek nevezi őket.

Mit válaszolnál és miért, ha valaki megkérdezné, hogy ismered-e Isten hatalmát?