A szent Isten hogyan lelheti az örömét bennünk, bűnös teremtményekben?

Olvassuk el Róm 5:8 és 8:1 verseit! Ezek szerint hogyan tekint ránk az Úr?

Isten a kegyelmét árasztja az emberekre, még mielőtt ők felelnének rá. Mielőtt mi bármit mondhatnánk vagy tehetnénk, Ő felénk nyújtja a kezét, lehetőséget ad rá, hogy elfogadjuk vagy visszautasítsuk szeretetét. „Isten pedig a hozzánk való szeretetét abban mutatta meg, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk” (Róm 5:8, ÚRK; vö. Jer 31:3). Mi pedig megbékélhetünk vele, sőt kedvesek is lehetünk a szemében a Megváltó munkájába vetett hit által.

Vessük össze Zsid 11:6 és 1Pt 2:4-6 verseit! Hogyan lehetünk kedvesek Isten szemében?

Isten közbelépése nélkül a bűnbe süllyedt ember nem lenne képes semmi értékeset vinni neki. Krisztus munkája által Ő azonban utat biztosított nekünk, kegyelméből és irgalmából. „Jézus Krisztus által” áldozhatunk „lelki áldozatokkal… amelyek kedvesek Istennek” (1Pt 2:5). „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsid 11:6), viszont Krisztus közbenjárói munkája révén Isten készségessé „teszi” a hívőket „minden jóra, hogy cselekedjétek az ő akaratát, azt munkálva bennünk, ami kedves előtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön örökké. Ámen” (Zsid 13:21, ÚRK). Aki hittel válaszol Istennek, az igaznak számít előtte – Krisztus közbenjárására, hiszen egyedül az Ő igazsága elfogadható Isten előtt. Krisztus közbenjárására méltónak számít az, aki válaszol Isten szeretetből fakadó kezdeményezésére (Lk 20:35), azt Isten elváltoztatja az Ő hasonlatosságára (1Kor 15:51-57; 1Jn 3:2). Nemcsak értünk, hanem bennünk is végzi megváltó munkáját.

Miért különösen bátorító tudni, hogy Krisztus közbenjár értünk a mennyben?