Nézet:
  • 2024. 1. negyedév

    A zsoltárok könyve

     A Zsoltárok a Biblia legszebb imádságainak és énekeinek gyűjteménye, a hívők generációinak ima- és énekeskönyve. Szavait hívők, királyok, poéták, papok – igazak és megtérő bűnösök – dicsőítve, örömmel, szomorúan vagy elkeseredetten mondták és énekelték magányuk csendjében, vagy nyilvánosan. A könyv különleges szerepe annak tulajdonítható, hogy míg a Biblia legtöbb része hozzánk szól, a Zsoltárok a nevünkben, értünk, velünk szólalnak meg.

    Áldás, reménység, megújulás forrása ez a könyv, önreflexióra vezet, ugyanakkor rácsodálkozunk Isten hatalmára általa. Felszabadít, amikor az ember a mélységből kiált fel, és magával ragadó, amikor újból átadja életét Istennek.
    [Tovább...]
  • 2023. 4. negyedév

    Isten küldetése – a mi küldetésünk

     Évekkel ezelőtt az egyik adventista magazinban közöltek egy történetet egy félelmetes mocsárról. Az emberek közül, akik megpróbáltak átkelni a rajta átvezető ösvényen, sokan beleestek. A haldoklók kiáltása elhallatszott a közeli faluig. Szörnyű volt.

    A falu lakói tanácskozást tartottak. Nem is egyet, hanem sokat. Többféle elmélet és terv született: elemezték a helyzetet, ill. megoldási javaslatokat állítottak össze. Azonban egyebet nem tettek, csak folytatták a találkozókat és a megbeszéléseket. A témáról többen disszertációt írtak, még vendégelőadókat is hívtak az ügyben. Garázsvásárokat tartottak, hogy legyen elég pénz azoknak az ellátására, akik oly sok órát áldoztak a megbeszéléseken való részvételre. Végül annyi pénz gyűlt össze, hogy abból már építhettek egy hangszigetelt termet, hogy a megbeszéléseket ne zavarhassa meg a haldoklók segélykiáltása, de senki nem segített azokon, akik bajba kerültek. Ahogy senki nem tett semmit azért sem, hogy megakadályozzák az áldozatok számának növekedését. Csak beszéltek az ügyről.
     
    [Tovább...]
  • 2023. 3. negyedév

    Az Efézusi levél

    Az Efezusi levélben Pál azokról a hívőkről számol be, akik keresztény hitük jelentőségével küzdöttek a missziónak a városukban történt izgalmas korai eseményeit követően.
    Korábban Pál hatására felbolydult a Római Birodalom negyedik legnagyobb városának a gazdasági élete. Ekkorra viszont már félreállították az útból az apostolt, börtönbe vetették. Az onnan írt levelében aggodalmát fejezte ki, hogy a hívők talán elcsüggednek (Ef 3:13) és elfeledkeznek arról, mit jelent Jézus tanítványának lenni Efezus kifinomult, nagyvárosi és velejéig pogány kultúrájában. A hallgatóság már kereszténnyé lett, Pál levelének hangneme mégis toborzó jellegű. Újra meg akarja őket nyerni a hit számára, hogy ismét feltüzelje a Krisztus iránti buzgalmukat és felkeltse a lelkesedésüket, mivel a részei lehetnek Isten nagy földi vállalkozásának, az egyháznak.
     
    [Tovább...]
  • 2023. 2. negyedév

    Három kozmikus üzenet

     Egy héttel a nagy csalódás előtt, 1844. október 15-én Németországban egy hívő lutheránus családban született egy fiúgyermek, Friedrich Nietzsche lett a neve. Belőle vált a modern kor egyik legbefolyásosabb ateista gondolkodója. Abban a hitben élt, hogy a keresztények Istene haldoklik Nyugaton, ezért hevesen szembeszállt a keresztény vallás tartós erkölcsi befolyásával, gúnyosan „rabszolga erkölcsnek” titulálva azt. Szerinte ez a gyengék erkölcse, akik az erősebbektől védekezni próbálva agyaltak ki olyan balga gondolatokat, mint például: „szeresd ellenségeidet”. Nietzsche úgy vélte, hogy a modern korban túl kell lépni a „jó és a rossz” elavult fogalmán.

    Egyik könyvében (Így szólott Zarathustra) az egyik szereplő felkiáltott: „Törd össze az ősi törvénytáblákat!” (Természetesen a Tízparancsolatot értette ezen).
    [Tovább...]
  • 2023. 1. negyedév

    Sáfárkodni, amíg a Gazda vissza nem tér

     Nem könnyű teljesen megérteni, hogy milyen kapcsolatot szeretne velünk kialakítani Isten, a világegyetem Teremtője. (Már a kapcsolat puszta gondolata is elképesztő!) „Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3:1, RÚF). Vagy ahogy Ellen G. White írta: „Bármilyen emberi méltóság hasonlítható ehhez? Mi volna magasabb tisztség annál, hogy a végtelen Isten gyermekeinek

    neveznek bennünket?... Van olyan világi megtiszteltetés, ami felérne ezzel” (Ellen G. White: God’s Amazing Grace. 431. o.)? Csak a bűnterhes világ sötétsége miatt nem értékeljük teljes mértékben azt a kiemelt helyet, amit Jézusban kaptunk.
    [Tovább...]
  • 2022. 4. negyedév

    Mi tudható a halálról és a reménységről?

    Isten azért teremtette az embert, hogy szeretetkapcsolatban éljen vele, élvezze az örökkévalóságot a teremtett világban. A viszonyt azonban megrontotta, hogy a mennyben titokzatos módon megjelent a bűn (Ézs 14:12-15; Ez 28:12-19; Jel 12:7-12). Ezek után történt Ádám és Éva bűnbeesése (1Móz 3:1-19; Róm 5:12).

    Tragikus módon a halál nemcsak az emberiségre borult rá, hanem minden életre, és ma megmutatkozik a fákról lehulló levelekben, a vázánkban elhervadó virágokban, ártatlan házi kedvenceink fájdalmas halálában és abban is, hogy szeretteinketm elragadja tőlünk brutális módon. Világunk szenvedéssel és le nem törölt könnyekkel teli.
    [Tovább...]
  • 2022. 3. negyedév

    Krisztussal a tűzpróbában

     „Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött” (Jn 1:3, RÚF).

    „Minden általa”, azaz Jézus által lett, mégis „Jézus könnyekre fakadt” (Jn 11:35, RÚF) a Szentírás szerint. A Teremtő sírt? Ráadásul „Útált és az emberektől elhagyatott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője” (Ézs 53:3). Utálták és elhagyták volna a Teremtőt, aki a fájdalmak férfia lett? Egyszer így kiáltott fel: „Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem” (Mt 27:46, RÚF)?
    Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy Jézus a Teremtőnk és az Üdvözítőnk is egyben.
    Ő a keresztre feszített Isten – az emberré lett Teremtő, aki nélkülözéssel és kemény munkával szenvedte végig az életét, ami egy római kereszten ért véget.
    [Tovább...]
  • 2022. 2. negyedév

    Mózes első könyve

     Mózes első könyve Jézusról szól: Ő a Teremtőnk, a Fenntartónk, a Megváltónk. Évezredekkel azután, hogy Mózes leírta a Teremtés könyvét, János apostol rámutatott Jézusra a teremtési történetben, amikor a korszakokon át visszautalt egészen a pátriárka szaváig: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi nem lett, ami létrejött. Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága” (Jn 1:1-4, ÚRK).

    [Tovább...]
  • 2022. 1. negyedév

    Ezekben az utolsó napokban: A zsidókhoz írt levél üzenete

     A fiatalember a templomban látta meg először. Épp a gondolataiba merülve végezte a feladatát, amikor felfigyelt rá. A csaknem kétszer háromméteres festményen különösen megragadta a lány. Vajon miért nem tudta levenni róla a szemét? Egy kis gondolkodás után rájött, hogy a szeme fogta meg igazán. A kép csak a lány arcát mutatta, amint elmélyülten nézett valamit.

    Mi volt az, miért merült el annyira a lány abban?
    [Tovább...]
  • 2021. 4. negyedév

    A jelenvaló igazság Mózes ötödik könyvében

     A történet így szól: Jeruzsálemben, Jósiás király uralkodása idején (Kr. e. 640-609), feltehetőleg a templomban dolgozó munkás megtalált egy könyvmásolatot, amit aztán felolvastak Jósiásnak. „Mikor pedig hallotta a király a törvénykönyv szavait, megszaggatta ruháit” (2Kir 22:11, ÚRK). Miért? Azért, mert rádöbbent, hogy ő és a népe nem követték az abban leírtakat.

    Utána Jósiás átfogó reformációt kezdett ennek az iratnak az alapján, amit „a szövetség könyvének” (2Kir 23:2) neveztek. Erről olvashatunk 2Királyok 23. fejezetében.
    Mi volt az a könyv, ami olyan komoly hatást gyakorolt a királyra és a népre?
    Mózes ötödik könyve, a negyedévi tanulmányunk tárgya.
    [Tovább...]
  • 2021. 3. negyedév

    Nyugalom Krisztusban

     A nyugtalanság gyakran kéz a kézben jár a félelemmel. Olyan világban élünk, ahol a hét minden napján elfoglaltak vagyunk, ettől nyugtalanok lehetünk és félni kezdhetünk. Ki ne küszködne időnként a jövő miatti aggodalommal? Ami elmúlt, az elmúlt, most a jelenben élünk, a jövő viszont tele van kérdésekkel, ebben a világban pedig nem biztos, hogy hallani akarjuk a válaszokat. Azon tűnődünk, hogy vajon be tudjuk-e fejezni a munkát a közelgő határidőre, képesek leszünk-e kifizetni a következő lakbért vagy tandíjat, vagy túléli-e a házasságunk a készülő vihart. Vajon Isten még mindig szeret minket, annak ellenére, hogy újból és újból „csalódást” okozunk neki?

    [Tovább...]
  • 2021. 2. negyedév

    Az ígéret: Isten örök szövetsége

    1588-ban egy fiatal angol nő (héthónapos terhesen) kinézett a tengerre, és meglátta, hogy a spanyol armada százharminc, erősen felfegyverzett hajója a sziget felé közeledik, támadásra készen. Annyira megrémült, hogy idő előtt elindult a szülése, és a félelem volt a bába. A félelem valójában találó kép a nő gyermekére, Thomas Hobbes-ra, aki Európa egyik legnagyobb politikai filozófusa lett. Olyan korban élt, amikor Angliát polgárháború és vég nélküli vallási erőszak pusztította. Hobbes leírta, hogy erős, átfogó irányítás nélkül az emberek a folytonos félelem állapotában élnek – félnek a stabilitás hiánya miatt, félnek a hódítóktól, de leginkább a haláltól.

    „Mindenki harcol mindenkivel” – állapította meg, és figyelmeztetett, hogy ha nem hoznak valamilyen radikális döntést, az emberi élet csak „magányos, szegény, borzasztó, állatias és rövid” lesz.
    [Tovább...]
  • 2021. 1. negyedév

    Ézsaiás: Vigasztaljátok népemet!

     Ézsaiás próféta szavai elhangzásuk pillanatától kezdve belevésődtek, sőt beleágyazódtak a tudatunkba. Felejthetetlen kijelentések, nemcsak tartalomban, hanem reménységben és ígéretben is gazdagok, mint például „Immánuel”, azaz velünk az Isten (Ézs 7:14; vö. Mt 1:23), „Mert egy gyermek születik nekünk” (Ézs 9:5, RÚF), „Emelkedjék föl minden völgy” (Ézs 40:4, RÚF) és „a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg” (Ézs 53:5, RÚF). A szavak képeket alkotnak és visszhangot keltenek. Gyenge, jelentéktelen szavak gyenge, jelentéktelen képeket szülnek. Hatásos, kifinomult és megfontolt szavak hatásos, kifinomult képeket és hangos, tiszta visszhangot adnak. Ez természetesen magyarázza, hogy miért szólnak hozzánk Ézsaiás szavai olyan határozottan és tisztán, még huszonhét évszázad elteltével is.

    [Tovább...]
  • 2020. 4. negyedév

    Oktatás

     „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség” (Péld 9:10).

    Gondolkozzunk el ezen az igén, ami valójában két, egymással szorosan összefüggő elvet foglal magában: a „félelmet” – a megilletődést, mint amikor rácsodálkozunk Isten dicsőségére és hatalmára, valamint az „ismeretet”, mint amikor megtudjuk az igazságot Isten jelleméről. Ebből következik, hogy Istentől ered a bölcsesség, az ismeret és az eszesség.
    [Tovább...]
  • 2020. 3. negyedév

    Barátság – az Istentől kapott küldetés öröme

     Van, hogy megértünk egy gondolatot, és ettől alapvetően megváltozik az életünk. Évekkel ezelőtt egy lelkészértekezleten ültem a kollégáimmal. A hitünkről való beszédre, a bizonyságtételre és az evangelizációra terelődött a szó. Az egyik barátom megfogalmazta: „A misszió elsősorban Isten munkája. A menny minden erőforrását beveti azért, hogy megmentse a bolygónkat. A mi feladatunk az, hogy örömmel együttműködjünk vele az elveszett emberek megmentéséért végzett munkájában.” Ekkor minta hatalmas teher gördült volna le a vállamról. Nem az én feladatom, hogy megmentsem a kárhozatba tartó világot, hanem Istené! Az én felelősségem csak az, hogy együttműködjek vele abban, amit Ő tesz.

    [Tovább...]
  • 2020. 2. negyedév

    Hogyan értelmezzük a szentírást?

     Hetednapi adventista protestánsként hiszünk a Sola Scriptura elvében, miszerint hitünk és tantételeink irányadó alapja egyedül a Biblia. Ez különösképpen sokat mond az utolsó napokban, amikor Istennek „lesz egy népe a földön, amely minden tanítás normájának és minden reform alapjának a Bibliát és csakis a Bibliát tartja”

    [Tovább...]
  • 2020. 1. negyedév

    Dániel, a végidő prófétája

    A 19-20. század fordulóján az optimizmus hulláma járta át a nyugatot. Az emberiség a tudomány és a technológia segítségével az aranykor, a csodálatos lehetőségek jövője felé haladt, az emberek abban reménykedtek, hogy egyszeriben vége szakad

    a háborúknak, a betegségeknek, a szegénységnek és az éhezésnek.
    A 20. század természetesen nemcsak rácáfolt erre a reményre, hanem bizonyította is, hogy milyen balgaság és naivitás volt. Ez is magyarázza, hogy miért nem bizakodtunk szebb jövőben, amikor a 21. századba léptünk.
    [Tovább...]
  • 2019. 4. negyedév

    Ezsdrás és Nehémiás

     Ezsdrás és Nehémiás is kivételes, Istenre és az Igére összpontosító, a Lélek irányítása alatt álló vezető volt. Mindketten őszintén vágytak rá, hogy népüknek jól menjen a sora és világszerte magasztalják, hirdessék az Úr nevét. Az életük remek

    példa arra, hogy mit vihet végbe az Úr odaszentelt, hűséges vezetők által, akik valóban szolgálnak. Bűnös természetünk, dédelgetett szokásaink és öröklött jellemvonásaink miatt csak Isten átformáló Igéjének tanulmányozása és a Szentlélek segítsége révén tapasztalhatunk valódi, tartós változást. A hívők „Nem erővel, sem hatalommal, hanem az én lelkemmel” (Zak 4:6) élnek, ha hittel igénylik Isten ígéreteit (Hab 2:4) – ebből fakad az erős lelki élet.
    [Tovább...]
  • 2019. 3. negyedév

    Énvelem cselekedtétek meg

     Isten az örökkévaló evangélium (Jel 14:6) világszéles hirdetésére hívta el a hetednapi adventistákat. Engedelmeskedünk Jézus szavainak, tanítvánnyá tesszük és megkereszteljük az embereket, „Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” (Mt 28:20). Jézus elvei közé tartozik az is, hogy szolgálnunk kell a szenvedőknek, az elnyomottaknak, a szegényeknek, az éhezőknek és a fogságban lévőknek.

    [Tovább...]
  • 2019. 2. negyedév

    Életszakaszok a családban

     Véget ért a teremtés hatodik napja. Az első öt nap során a kaotikus állapotból a világ tökéletesen széppé változott át. Világosság lépett a sötétség helyére. A vizek visszaszorultak, amikor Isten rájuk parancsolt. „Eddig jöhetsz, tovább nem, itt majd megtörnek büszke hullámaid” (Jób 38:11, RÚF)! A szárazföld a színek és illatok festővásznává vált. Mindenhol különféle madarak repkedtek, a halak és a tengeri emlősök úsztak, pancsoltak vízi otthonukban. Számtalan szárazföldi állat szaladgált, ugrált vagy éppen lógott a faágakról, attól függően, hogyan alkotta meg a Teremtő. Majd végül Isten megformálta az embert, a saját képére – egyedi lett az egész földi teremtésben.

    [Tovább...]
  • 2019. 1. negyedév

    A jelenések könyve

     Majd kétezer éve száműzték János apostolt az evangéliumról szóló hűséges bizonyságtételéért az Égei-tenger egy kis, köves szigetére. Az idős apostol a római fogság minden nehézségét elszenvedte. Az egyik szombaton Jézus Krisztus különleges

    módon látogatta meg, azért, hogy bátorítsa szolgáját szenvedése közben. Egy látomássorozattal az egyház történetének áttekintését adta neki, bemutatta, hogy Isten népe mit fog átélni Ura visszatérését várva.
    [Tovább...]
  • 2018. 4. negyedév

    Egység Krisztusban

     Az egyház Isten földi családja: együtt szolgálunk, tanulunk és imádjuk az Urat.

    Isten arra hívta el az egyházat, amelynek Jézus a vezetője és Megváltója, hogy minden néphez elvigye az üdvösség jó hírét.
    Az egyházról szóló tanítás alatt ezt olvassuk a Hetednapi Adventista Egyház alapvető hitelveiben: „Az egyház a hívők közössége, akik Jézus Krisztust Uruknak és Megváltójuknak vallják. Az Ótestamentum korában élő népe folytatásaként Isten minket is a világból hívott ki. Az istentiszteletre, a közösségvállalásra, az ige meghallására, az úrvacsora megünneplésére, az egész emberiség szolgálatára és az evangélium egész világon való hirdetésére léptünk közösségre egymással” (A hetedik napot ünneplő adventisták hitelvei. Budapest, 1997, Advent Kiadó, 148. o.).
    Mégis mit értünk egyház alatt? Ki tartozik bele? Erre a kérdésre a válasz részben a meghatározásunk módjától függ.
    [Tovább...]
  • 2018. 3. negyedév

    Az apostolok cselekedetei

     Sok történész szerint az volt a világtörténelem legfontosabb három évtizede, amikor a Szentlélek vezetése alatt egy főleg zsidókból álló kis csoport az egész világra elvitte az evangéliumot. Az apostolok cselekedetei erről a három fontos évtizedről számol be, ami Jézus feltámadásától (Kr. u. 31) Pál első római fogságának végéig tartott (Kr. u. 62, ApCsel 28:30). Röviddel utána születhetett meg a könyv, mert az elbeszélés ezzel az eseménnyel fejeződik be, ugyanakkor bizonyíték van arra nézve, hogy Pált kiengedték és folytatta missziós útját. Egészen addig prédikált és utazott, amíg néhány évvel később, Kr. u. 67-ben le nem tartóztatták és ki nem végezték Rómában. A könyv hallgat arról, hogy ki volt a szerzője, de az egyház hagyományosan Lukácsot, Pál „szeretett” orvosát és útitársát (Kol 4:14; 2Tim 4:11; Filemon 24) nevezte meg íróként. A hagyomány szerint ő írta a harmadik evangéliumot, és kétségtelen, hogy ez az a bizonyos „első könyv”, amit ApCsel 1:1 említ (vö. Lk 1:3). Lukács evangéliuma és Az apostolok cselekedetei két kötete a kereszténység kezdetéről, tehát annak eredetéről (Jézus életéről és szolgálatáról), majd pedig a növekedéséről (az apostolok missziós erőfeszítéseiről) szól.

    [Tovább...]
  • 2018. 2. negyedév

    Krisztus és a végidő

     Még emberi testben, földi tartózkodásának utolsó óráiban Jézus e szavakkal vigasztalta tanítványait: „Ne nyugtalankodjék a szívetek, higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok lakóhely van, ha nem volna, megmondtam volna nektek. Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek. És ha majd elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. Ahova én megyek, oda tudjátok az utat” (Jn 14:1-4, ÚRK).

    [Tovább...]
  • 2018. 1. negyedév

    Sáfárság: a szív indítékai

    A keresztény sáfár 

    A keresztényeknek fel kell ismerniük bűnösségüket, mielőtt éreznék a változás szükségességét. Az alapos változás csak és kizárólag Krisztus bennünk végzett munkája által valósulhat meg. Ennek egyik része a sáfárság területén mutatkozik meg. A sáfárság ugyan a keresztény életének sok részét felöleli, de általánosságban úgy határozható meg, mint a kézzelfogható és a nem kézzelfogható javak kezelése Isten dicsőségére.
    [Tovább...]
  • 2017. 4. negyedév

    Egyedül hit által: a Római levél

    Itt állunk: Luther a Római levélről

    Ebben a hónapban lesz 500 éve annak, hogy Luther Márton, az akkor 33 éves teológiaprofesszor
    kiszögezte 95 tételét. Először ugyan csak cáfolni akarta a sarlatán
    szavait, aki a bűnbocsátó cédulák árusításával nyerészkedett Luther nyája kárára,
    azonban az ő szembeszegülése lett a protestáns reformációt fellobbantó szikra.
    Azóta a világ egészen megváltozott.
    [Tovább...]
  • 2017. 3. negyedév

    A Galáciai levél

    Luther Márton és a Galáciai levél

    A reformáció 500. évfordulója kapcsán a protestáns világ arról emlékezik meg, hogy a Szentlélek vezetésével Luther Márton emberek millióihoz juttatott el olyan meghatározó bibliai igazságokat, amelyeket évszázadokon át babonaság és tradíció takart. Azt is mondhatnánk, hogy egy fél évezreddel ezelőtt a Galáciai levél (és a Római levél) lapjaiból maga a reformáció született meg. Luther Mártont először akkor érintette meg a hit általi megigazulás nagyszerű üzenete, amikor a Galáciai levelet olvasta. Ez a fontos igazság ébresztette fel a protestáns reformációt, aminek a következtében milliók szabadultak fel a teológiai és egyházi tévedések évszázadai után. Luther egészen megváltozott a könyvben olvasottaktól, és attól fogva a világ sem volt már ugyanolyan, mint addig.

    [Tovább...]
  • 2017. 2. negyedév

    "Legeltesd az én juhaimat!” – Péter első és második levele

    Ebben a negyedévben Péter első és második levelét tanulmányozzuk, tehát annak a szavait olvassuk, aki együtt volt Jézussal földi szolgálata legtöbb fontos pillanatában. Péter az első keresztények egyik kiemelkedő vezetője lett. Ez már önmagában elég ok arra, hogy olvasásra érdemesnek tartsuk a leveleit. Ám az értéküket csak még tovább növeli, hogy nehéz időket élő gyülekezeteknek szólnak, amelyeknek tagjai nemcsak külső üldözéstől szenvedtek, hanem még a soraik között támadt hamis tanítók is veszélyeztették őket.

    [Tovább...]
  • 2017. 1. negyedév

    A Szentlélek és a lelkiség

    Sokan hallottuk már ezeket a szavakat: „Megkeresztellek téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében.” Ha már megkeresztelkedtünk, bizonyára akkor hallottuk ezt a mondatot, mielőtt a lelkész alámerített volna a vízbe (lásd Mt 28:19). Megkeresztelkedni az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Igen, a Lélek az Atyával és a Fiúval együtt szerepel ebben a mondatban.

    [Tovább...]
  • 2016. 4. negyedév

    Jób könyve

    Örök kérdés

    Az általános propagandával ellentétben nagyon is logikus és racionális okok miatt hisznek a keresztények Istenben. Noha többen „a legkiválóbb és legragyogóbb” elmék közül bizonygatják, hogy a „természetes kiválasztódás” és a „véletlenszerű mutáció” evolúciós elvei magyarázatot adhatnak az élet bonyolultságára, csodájára és szépségére, sokan ezt nem tudják elfogadni, méghozzá logikus érvek miatt nem. A legújabb „tudományos” kijelentések dacára, miszerint a világegyetem a „semmiből” állt elő, az emberek többsége mégis logikusan inkább kielégítő magyarázatnak tartja a teremtésre az örök Isten létezését, mint azt, hogy világunk a „semmiből” lett.

    [Tovább...]
  • 2016. 3. negyedév

    A gyülekezet és a környezete

    Egy lelkész a gyülekezet előtt felemelte elnyűtt, szakadozott Bibliáját. Még a teológián néhány csoporttársával együtt az egész könyvet átnézték, minden szakaszt aláhúztak az igazsággal, szegénységgel, gazdagsággal és elnyomással kapcsolatban. Majd ollóval kivágták az összes verset, ami ezeket a témákat érintette. A végére a Bibliának már csak foszlányai maradtak. Az egész Szentírásban olyannyira központi e kérdések szerepe, hogy igen sok hiányozna, ha mindet eltávolítanák. A megnyirbált Biblia ékes példája annak, hogy melyek is azok a dolgok, amelyekre Isten odafigyel.

    [Tovább...]
  • 2016. 2. negyedév

    Máté evangéliuma

    Rick Hoytnak a Massachusetts állambeli Winchesterben születése közben a nyaka köré tekeredett a köldökzsinór, aminek következtében agykárosodást szenvedett, és nem tudta mozgatni a végtagjait. Néhány hónappal később az orvosok közölték a családdal, hogy Rick egész életében magatehetetlen, ágyhoz kötött lesz, jobb lenne neki egy intézetben.

    [Tovább...]
  • 2016. 1. negyedév

    Lázadás és megváltás

    Valahogy, és pontosan nem is értjük, miért, de a bűn felütötte a fejét Isten tökéletes, teremtett világában. Ez lett a kiindulópontja annak, amit nagy küzdelemként ismerünk. Azt azonban igencsak jól tudjuk, hogy emberként e küzdelem sűrűjében találjuk magunkat. Olyan harc ez, ami elől egyikünk sem menekülhet el.

    [Tovább...]
  • 2015. 4. negyedév

    Jeremiás próféta

    Mint a legtöbb nyelvben, a bibliai héberben is számtalan olyan szó és kifejezés van, amelyek a szó szerinti értelmen túl valami mást jelentenek. Erre egy példa a mi-yittan, ami két héber szó kapcsolata. A mi („Ki?” kérd?szó) és a yittan („fog adni”) szavakból tevődik össze. Ez együtt annyit tesz, hogy „Ki fog adni?”

    [Tovább...]
  • 2015. 3. negyedév

    Misszionáriusok

    „Jézus pedig hozzájuk ment, és azt mondta nekik: Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:18-20, ÚRK).

    Lehetne ennél még egyszerűbb? A feltámadott Jézus, aki előtt imádattal borultak le tanítványai (17. vers), az egyház fennállásának legelső napjaiban tudatta övéivel elhívatásukat és missziójukat: a világ minden népe között tanítványokká kell tenni az embereket. Pont.

    [Tovább...]
  • 2015. 2. negyedév

    Lukács evangéliuma

    „És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt” (Lk 15:20). Jól ismerjük ezt az igeverset, ami minden kor irodalmi anyagának egyik legismertebb és legkedveltebb történetéből való – akár a világi, akár a vallásos irodalmat vesszük alapul. Még meglepőbb tehát, hogy gyakorlatilag sohasem hallottunk volna róla, ha egykor egy orvos-misszionárius bele nem foglalja ezt a gyöngyszemet tanult barátjának, Teofilosznak írt levelébe.

    [Tovább...]
  • 2015. 1. negyedév

    Példabeszédek könyve

    Míg a Biblia számos könyve mélységes lelki és teológiai igazságokkal teli, a Példabeszédek könyve a hétköznapi élet számára kínál praktikus, gyakorlati tanácsokat.

    A könyv mondásai rövidek, kiegyensúlyozottak, költőiek, ízesek és gyakran még humorosak is. Egyetemes értékűek, könnyen megtanulhatók, kifejezik a lényeget, néha a hangzatos beszédeknél vagy szigorú érveléseknél is erőteljesebben.

    [Tovább...]
  • 2014. 4. negyedév

    Jakab levele

    Jakab levele a Biblia egyik leginkább félreértett írása. Az 1519-ben megtartott Lipcsei Dispután Johannes Eck római katolikus teológus éppen erre hivatkozva igyekezett cáfolni Luther Márton álláspontját a hit általi megigazulásról, hangsúlyozva, hogy a képletbe a cselekedeteket is bele kell venni.

    [Tovább...]
  • 2014. 3. negyedév

    Jézus tanításai

    A legtöbben bizonyára őrizzük egy-egy kiváló tanárunk emlékét, aki hatott az életünkre, akit csodáltunk, nagyra értékeltünk. Némelyik tanító befolyása jelentős a maga korán túl, a további generációk életében is. Kiemelkedő pedagógusok meghatározzák emberek életét és gondolkodását, és gyakran általános elismerésben részesülnek. Természetesen Jézus a legnagyobb Tanító.

    [Tovább...]
  • 2014. 2. negyedév

    Krisztus és a törvénye

    „A mennyben elkezdődött nagy küzdelemnek már egészen az elején az volt Sátán célja, hogy Isten törvényét elsöpörje” (Ellen G. White: A nagy küzdelem. Budapest, 2013, Advent Kiadó. 499. o.).

    Miért? Azért, mert a törvény, Isten kormányzatának alapja a világmindenség erkölcsi tökéletességét fejezi ki, tehát a törvény elsöprése magának a teremtés erkölcsi rendjének a félretolását jelentené.

    [Tovább...]
  • 2014. 1. negyedév

    Tanítványság

    Isten tökéletes, bűntelen világot teremtett, az ember pedig boldogan tisztelhette, imádhatta és követhette a Teremtőt. Élhetett volna így is az egész örökkévalóságon át. Sátán viszont megszédítette ősszüleinket, megfosztva az emberiséget az élet igazi értelmétől, céljától és jelentőségétől. A lázadás elterjedt, míg az egész bolygót megfertőzte.

    [Tovább...]
  • 2013. 4. negyedév

    A szentély

    Kétségtelen, hogy Isten szeretetének és jellemének legerőteljesebb kinyilatkoztatása a kereszten történt, ahol Jézus Krisztus személyében az Úr önmagát adta áldozatul a világért, amelynek egyáltalán nem kellett volna bűnbe esnie. Hogy jobban megértsük, mit is jelentett ez az áldozat, Isten egy földi szentélyt rendelt a megváltás tervének szemléltetéséül. Ez a földi szentély azonban csak a mintája volt a mennyeinek, ahol Istennek és a világegyetemben végzett munkájának a valódi központja van.

    [Tovább...]
  • 2013. 3. negyedév

    Ébredés és reformáció

    Isten Lelke ébredést akar előidézni minden nemzedék tagjainak a szívében. Tudjuk, milyen könnyű eltávolodni Istentől. A szívünk hajlamos a kalandozásra, gondolataink az örökkévaló dolgoktól hirtelen a hétköznapi kérdések felé, a mennyeiektől a földiek felé térnek. Mintha nagyon is a mélyen belénkrögződött szokások fogságában élnénk. Időnként zavarba ejt a saját hozzáállásunk, reakciónk is.

    Ennek az a magyarázata, hogy a bűn hatása jelentkezik a természetünkben (Jer 17:9). Természetes hajlamunk van arra, hogy Isten útjáról letérve a sajátunkat válasszuk (Ézs 53:6). Pál apostollal együtt mondhatjuk: „Óh én nyomorult ember” (Róm 7:24)! Mi is kérjük az Urat, mint Dávid: „a te kegyelmességed szerint eleveníts meg engem” (Zsolt 119:159).

    [Tovább...]
  • 2013. 2. negyedév

    Nagy tanulságok a kispróféták írásaiból

    Valaki úgy fogalmazott, hogy az ember elméje soha nem elégedett, soha. Ennek pedig az a kegyetlen ellentmondás lehet a magyarázata, hogy elménk képes örökkévaló dolgokat fontolgatni, noha anyaga nem örök. Az egészben pedig az a legrosszabb, hogy ezt értelmünkkel fel is fogjuk. Mi is a halál felé tartunk, mint a csirkék és a kagylók, azzal a különbséggel, hogy a csirkéknek és a kagylóknak erről fogalmuk sincs, nekünk azonban van – ami rengeteg gyötrelmet és szenvedést okoz.

    [Tovább...]
  • 2013. 1. negyedév

    Kezdetek

    Nyissuk ki a Bibliát és keressük meg az első könyv első fejezetének kezdő sorát! Semmit nem találunk benne azzal kapcsolatban, hogy Krisztus meghalt a bűneinkért, sem a második adventről, sem Jézus testi feltámadásáról. Nincs benne szó a holtak állapotáról, az engesztelés napjáról, de még a hetedik napról, a szombatról sem. A Biblia nyitó szavai azért hallgatnak e tanításokról, mert semmi értelmük nem lenne anélkül, amiről az első versben valóban szó van, azaz, hogy „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”

    [Tovább...]
  • 2012. 4. negyedév

    Növekedés Krisztusban

    A nagy küzdelem alapgondolatán belül és ahhoz szorosan kapcsolódva a Krisztusban való megváltás fonala fut végig minden tantételünkön. A nagy küzdelem és az általa előidézett kérdések hátterén kell látnunk a megváltási tervet, ami meghúzódik mind a 28 alapvető hitelvünk mögött, egészen áthatva azokat. A tantételek tehát nem tekinthetők önmagukban végcélnak, inkább a cél elérésének eszközei. A cél Jézus és az, hogy saját magunk megismerjük Őt, ill. növekedjünk benne. Vagy pedig, még inkább szubjektív módon fogalmazva: mind a 28 hitelvünknek arra kell elvezetnie bennünket, hogy egyre mélyebben megértsük, amit a megváltási terv által Jézus értünk tett. Ez erősíti Isten iránti szeretetünket, még nagyobb elkötelezettségre sarkall, hogy életünkkel ezt a szeretetet ismertessük meg a világgal, meg „a mennybeli fejedelemségekkel és hatalmasságokkal” (Ef 3:10).

    [Tovább...]
  • 2012. 3. negyedév

    Pál első és második levele a thesszalonikaiakhoz

    2012. 3. negyedév

    Pál első és második levele a thesszalonikaiakhoz

    Az ebben a negyedévben tanulmányozott levelek által bepillanthatunk egy őskeresztény – méghozzá nagyvárosi – gyülekezet életébe. Láthatjuk, milyen küzdelmekkel, nehézségekkel kellett szembenézniük, amelyek közé tartoztak a Krisztus visszajövetelének késlekedéséből fakadó problémák is! Az is különösen izgalmas, hogy noha a thesszalonikai hívők egészen eltérő körülmények között éltek, mint mi, Pál hozzájuk intézett szavai éppen azokat az elveket tükrözik, ugyanazokkal a kérdésekkel és problémákkal foglalkoznak, amelyekkel mi is szemben találjuk magunkat várakozás közben. Mi persze nem holmi titokzatos Godot-ra várunk, hanem az Úr Jézusra, aki kereszthalálával adta biztosítékát annak, hogy a második adventkor visszatér, teljes dicsőségében.

    [Tovább...]
  • 2012. 2. negyedév

    Az evangélium hirdetése

    A legtöbb gyülekezet sokféle tevékenységet folytat, és (ideális esetben) mindezek a tevékenységek jók, hasznosak, de feltétlenül törekednünk kell arra, hogy egyházként a tőlünk telhető legtöbbet megtegyük elsődleges feladatunk végzéséért. Ez azt jelenti, hogy az elveszett világhoz el kell juttatnunk az „örökkévaló evangéliumot” (Jel 14:6) mindazzal együtt, ami a körébe tartozik. Természetesen még a modern technikai eszközök birtokában is óriási a feladat, ami végeredményben önkéntesek millióira vár, azokra, akiket az Isten és az elveszett emberiség iránti szeretet hajt, akik szeretettel tekintenek a többi emberre, akiknek a bűneit Jézus éppúgy hordozta a kereszten, mint a mieinket. Minden hívőnek személyes feladata a bizonyságtétel és az evangélium hirdetése, ugyanakkor a hetednapi adventista hívők testületének (az egyháznak) is megvan a közös felelőssége. Minden tag hozzájárul helyi gyülekezete evangelizációs céljainak eléréséhez – embereket nyernek meg Krisztusnak. Itt van egy pont, amit nem lehet eléggé hangsúlyozni: ha ez a munka nem a helyi gyülekezet szintjén folyik, akkor nem is történik meg.

    [Tovább...]
  • 2012. 1. negyedév

    Pillanatképek Istenről

    A Biblia átfogó, széles képet fest Istenről. Igen, újra meg újra kiemeli szeretetét, de az Úr arra vágyik, hogy még sok egyebet is megtudjunk róla. Például a Szentírás több száz néven említi, amelyek mindegyike által mélyebben, jobban megismerhetjük az ég és a föld hatalmas Istenét, aki távolról sem hasonlítható a mesebeli Mikuláshoz; nemcsak annyit tesz, hogy megadja, amit kérünk.

    Ebben a negyedévben Istenre figyelünk, különböző oldalról nézünk rá a kinyilatkoztatás által, majd mérlegeljük, hogy a gyakorlatban mit jelent számunkra, amit így megtudhattunk. Néhány „alapvető” kérdéssel kezdünk, mint a Szentháromság – ez lenyűgöző tanítás, miszerint Isten egy, de három személyben. Ezek után rátérünk arra, hogy Isten a Teremtő, hiszen ez a tantétel képezi minden hitpontunk alapját. Majd foglalkozunk a megváltás munkájával, mert a bűnbe süllyedt világban az még nem elég, hogy Isten megteremtett, szükségünk van a megváltásra is. Látni fogjuk, hogy az Úr a kegyelem Istene, de egyben az ítélet Istene is. Megemlékezünk még szentségéről, törvényéről, a szombatról, amelyek mind jelleméből fakadnak és segítenek jobban megismerni, hogy milyen is valójában Ő.

    [Tovább...]
  • 2011. 4. negyedév

    Evangélium a Galáciai levélben

    2011. 4. negyedév

    Evangélium a Galáciai levélben

    Mégis, mi az, ami miatt a Galáciai levelet a lelki megújulás gerincének mondhatjuk? Miért hathatott annyi ember szívére? A többi bibliai könyvtől eltérő módon közelít számos, a keresztény ember lelke számára alapvetően fontos témához. Pál ebben az írásában tárgyal olyan kérdéseket, mint a szabadság, a törvény szerepe a megváltásban, a hívő helyzete Krisztusban, a Lélek vezetése alatt álló élet vagy pedig az ősrégi kérdés: Hogyan válhat a bűnös ember igazzá a szent és igaz Isten szemében?

    [Tovább...]
  • 2011. 3. negyedév

    Isten tisztelete

    „És láték más angyalt az ég közepén repülni, akinél vala az örökkévaló evangélium, hogy a föld lakosainak hirdesse az evangéliumot, és minden nemzetségnek és ágazatnak, és nyelvnek és népnek, ezt mondván nagy szóval: Féljétek az Istent, és néki adjatok dicsőséget: mert eljött az Ő ítéletének órája; és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” (Jel 14:6-7). E jól ismert verseket általában a végidei eseményekkel kapcsolatban idézzük, ugyanakkor a negyedévi témánk, az istentisztelet gondolatkörének megalapozásában is segítenek. Nemcsak egyszerűen arra szólít ez a szakasz, hogy tiszteljük az Urat, hanem olyan kulcsfontosságú elemeket is találunk benne, amelyek által jobban megérthetjük az igazi istentisztelet lényegét.

    [Tovább...]
  • 2011. 2. negyedév

    A kegyelem ruhái - Az öltözettel kapcsolatos jelképek a Bibliában

    2011. 2. negyedév

    A kegyelem ruhái - Az öltözettel kapcsolatos jelképek a Bibliában

    A Biblia a jelképek rendkívül gazdag tárháza. Mózes második könyvében Isten a hetedik napot az addig történtek, azaz a teremtés hat napja szimbólumává tette. Az evangélium első kijelentését, a bűnbe esett emberiség számára a megváltás első ígéretét jelképek által adta tudtul Isten: mag, fej, sarok (1Móz 3:15), önmaguknál – a magoknál, a fejeknél és a sarkoknál – sokkal nagyobb létező valóságra utalnak. Az Úr Káinhoz is szimbolikus értelemben szólt: „A te atyádfiának vére kiált énhozzám a földről” (1Móz 4:10).

    Negyedévi tanulmányunk a bibliai jelképek egy bizonyos körére, az öltözettel kapcsolatos hasonlatokra összpontosítja a figyelmet. (Külön köszönettel tartozunk a gondolatért Myrna Tetz-nek, aki nyugdíjba vonulása előtt az Adventist Review főszerkesztője volt.) Megnézzük, hogy a Bibliában szereplő emberek milyen ruhadarabokat viseltek, ezek mit jelentettek, milyen igazságot szimbolizáltak, milyen nagyobb valóságra mutattak. Megvizsgáljuk menet közben a levonható tanulságokat is. Lucifer káprázatos, díszes mennybéli öltözetétől kezdve saját igazságunk szennyes ruháiig, Ádám és Éva édeni bőrruháitól kezdve az Ézsaiás könyvében megemlített dicsőség palástjáig a Biblia az öltözet, a ruhadarabok képével mutatja be a bűnnel, gőggel, igazsággal, üdvösséggel, megigazulással, feltámadással és a Krisztusban nyerhető örök élettel kapcsolatos igazságokat.

    [Tovább...]
  • 2011. 1. negyedév

    Jézus sírt - a Biblia és az emberi érzelmek

    2011. 1. negyedév

    Jézus sírt - a Biblia és az emberi érzelmek

    Figyeljük meg azt is, hogy Jézusra milyen érzelmi hatást gyakorolt világunk! „Könnyekre fakadt Jézus” (Jn 11:35). „Ő [Jézus] pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt” (Mk 3:5). „És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok” (Mk 14:34). „Jézus azért, amint látja vala, hogy az sír és sírnak a vele jött zsidók is, elbúsula lelkében és igen megrendüle" (Jn 11:33). „Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője" (Ézs 53:3)!

    A zsidókhoz írt levél jól megfogalmazza a nagyszerű igazságot Urunkkal kapcsolatban: „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna meg indulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt” (Zsid 4:15). Gyarlóságaink miatt pedig – mint ahogy mindannyian jól tudjuk – elég kellemetlen érzések lehetnek bennünk.

    Bánat, fájdalom, szomorúság... Ezek az érzések nem elvetendők, nem bűn, ha így érzünk. Nem hitetlenségünk vagy bizalmatlanságunk jele, ha ilyesmit váltanak ki belőlünk az élet viharai. Hiszen Jézus is különféle érzésekkel reagált különböző eseményekre.

    [Tovább...]
  • 2010. 4. negyedév

    Mellékszereplők az Ószövetségben

    2010. 4. negyedév

    Mellékszereplők az Ószövetségben

    E negyedévi tanulmányunkban történetekkel találkozunk, de nem a jól ismertekkel, a leghíresebbekkel, mint pl. Ábrahám és Izsák a Mórija hegyén, vagy Dániel az oroszlánok vermében, vagy Dávid és Góliát. Inkább olyan emberek eseteit nézzük majd meg, akik nem a főcímekben szerepeltek, de ott voltak a háttérben; akikről gyakran megfeledkezünk.

    Tehát az Ószövetség mellékszereplőire figyelünk ebben a negyedévben. Némelyek közülük pozitív hősök, mások kevésbé jó hírűek. Még ha nem is írtak túl sokat róluk, annyit megtudhatunk, amennyiből a figyelmes olvasó bizonyos tanulságokat vonhat le a vizsgált személyekről – akik között találunk nőket, a hatalmukkal visszaélő embereket, szolgákat és királyokat egyaránt.

    [Tovább...]
  • 2010. 3. negyedév

    Megváltás - a Római levél

    2010. 3. negyedév

    Megváltás - a Római levél

    Luther életében az egész a Római levéllel kezdődött, ami mostani negyedévi tanulmányunk tárgya. Nem csoda (bár a dolog iróniája), hogy a Rómával való protestáns szembefordulás éppen a Római levéllel vette kezdetét, mivel a Biblia e könyvének kulcsszerep jutott a keresztény gondolkodás történetében. A Római levéltől indult a kereszténység minden jelentősebb mozgalma vissza a tiszta evangéliumhoz és a „hit általi megigazuláshoz”. A levél ugyanis az evangélium teljes teológiáját bemutatja, valamint azt, hogy a bűnbe süllyedt emberiség igazi reményre talál benne.

    A Római levél tanulmányozása során egy alapvető szabályt követünk: mégpedig, arra keresünk először választ, hogy mit jelentettek az Írás igéi a címzetteknek. Ezért a bibliaverseket közvetlen szövegkörnyezetükben vizsgáljuk, majd azt kutatjuk, hogy mit jelentenek ma.

    [Tovább...]
  • 2010. 2. negyedév

    Egészség és gyógyulás

    Itt azt láthatjuk, hogy Isten nemcsak népe lelki egészségével, hanem fizikai jólétével is törődik. Ezt a gondolatot fejezi ki a héber salom szó is, amit általában úgy fordítanak, hogy béke, bár mélyebb tartalma is van: befejezettség, teljesség, ami az ember egészére vonatkozik, beleértve a fizikai egészséget is. Az Ószövetségben először akkor fordul elő a salom szó, amikor Jákób érdeklődik Lábán, Ábrahám testvérének unokája felől: „Azután monda nékik: Egészségben van-é? S azok mondának: Egészségben van” (1Móz 29:6). Mindkét esetben a salom szóból ered az a kifejezés, ami a magyar fordításban úgy szerepel: „egészségben van”.

    Magától értetődő, hogy Isten törődik fizikai jólétünkkel; végtére is Ő teremtett fizikai lénynek. Isten húsvér lénynek tervezte az embert, aki már a bűnbeesés előtt testben élt, tehát testében esett bűnbe. Az emberi test nem volt sem bűnös, sem rossz, sem a lélek vagy valami hasonló börtöne (mint ahogy bizonyos vallások tanították). Testünk a szerető Isten nagyszerű ajándéka, aki a saját képére alkotott meg, és azt akarja, hogy élvezzük fizikai létünket – már amennyire ez lehetséges a bűnössé lett világon.

    [Tovább...]
  • 2010. 1. negyedév

    A Lélek gyümölcse

    Hogy viselkedjen tehát egy keresztény? Hogy viselkedjünk otthon és mások előtt? A választ Gal 5:22-23 verseiben találjuk: „De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény."

    A Lélek gyümölcsének tanulmányozása során szemügyre vesszük, mi történik azokkal, akik Isten kezébe helyezik életüket, és engedik, hogy a Szentlélek munkálkodjon bennük. „Ami testtől született, test az; és ami Lélektől született, lélek az" (Jn 3:6). Amikor a Lélektől születünk, gyümölcse érlelődni kezd szívünkben; ez történik, ha az ember „újjászületik".

    [...]

    Tanulmányozzuk a Lélek gyümölcsét, de ezt ne tekintsük puszta elméletnek! Ápolgatnunk kell magunkban, és életünk megváltozik, viszont itt mégsem egy életstílusról van szó! Valójában az ember átalakulása a Lélek gyümölcse: „a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden" (2Kor 5:17). „Újjá lett minden" – ez a Lélek gyümölcse mindazok számára, akik a halálból átmentek a krisztusi életbe (lásd 1Jn 3:14).

    Bibliatanulmányunk nem arra a kérdésre keresi a választ, hogyan válhatunk türelmesebbé, kedvesebbé, szelídebbé vagy hűségesebbé, hanem arra: hogyan engedjük a Szentlélek átformáló erejét életünkben megnyilvánulni. Hogyan válhatunk hasonlóvá Jézushoz, aki a megtestesült türelem, szeretet, szelídség és hűség?

    [Tovább...]
  • 2009. 4. negyedév

    A nép vándorlása – Mózes negyedik könyve

    2009. 4. negyedév

    A nép vándorlása – Mózes negyedik könyve

    Nem közönséges sereg volt ez a nép, hanem – Isten jelenléte folytán – szent hadsereg, amelytől elvárható volt, hogy ahhoz méltóan is viselkedjen.

    Sajnos ez nem egészen így történt. Ez az erős, hatalmas, hódító sereg, amely az Ígéret Földje határán rótta a köröket, vereséget szenvedett – nemcsak a kanaánitáktól, hanem önmagától is. Sátán tudta, hogy amíg engedelmeskednek az Úrnak, amíg bíznak Istenben és hit által valamint a törvényeket betartva élnek, addig nem árthat nekik. Mindössze annyit tehetett, hogy egymás ellen fordítja őket.

    Így sikerrel járt! Nem csoda, hogy Ellen White így figyelmeztet: „Sokkal jobban kell félnünk a belső akadályoktól, mint a külsőktől. Az erő és siker akadályai sokkal nagyobbak magában az egyházban, mint a világban” (Szemelvények Ellen G. White írásaiból. 1. köt. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 116. old.).

    [Tovább...]
  • 2009. 3. negyedév

    A szeretett tanítvány, János levelei

    2009. 3. negyedév

    A szeretett tanítvány, János levelei

    Ebben a negyedévben nem János evangéliumát, az ihletett szemtanú Jézusról szóló beszámolóját fogjuk tanulmányozni, és nem is A jelenések könyvét, amit szintén ő írt, hanem három apostoli levelét. Noha a címzettek a kor egyes gyülekezetei és az akkor élő emberek, leveleiben az apostol bennünket is érintő problémákkal, a hamis tanítás, a bűn, a szeretet, a hitehagyás és az engedelmesség kérdéseivel foglalkozik. Ám írásainak fő témáját mindenekelőtt Jézus Krisztus adja, aki megteremtett („Hogyan kerültünk ide?'), aki létünket értelemmel és céllal tölti meg („Miért vagyunk itt?'), és aki megígérte, hogy viszszatér és örök életre támaszt fel („Hová tartunk?'). Röviden tehát, Jézusban választ találunk legalapvetőbb kérdéseinkre.

    [Tovább...]
  • 2009. 2. negyedév

    Keresztény életút

    E negyedévben megvizsgáljuk hitünk két oldalát: a tantételeket és a tapasztalatot. Tanulmányainkban a keresztény hit tizenhárom lényeges témájára összpontosítunk, tizenhárom alapvető tanításra. Fontosnak tartjuk e tanulmányokban megőrizni az egyensúlyt hitünk alapjainak helyes bibliai értelmezése és aközött, ahogy ezek az életünket befolyásolják. Reméljük, hogy a negyedév végére nemcsak jobban értjük majd e témákat, hanem a keresztény tapasztalatokat illetően is gazdagodunk. A leckék nem csupán az igazságról szólnak, hanem „az igazságról, úgy, ahogy az Jézusban van”, hiszen Ő a hitünk Alfája és Omegája. 13 különböző kérdést veszünk sorra, amelyek egy Személyre irányítják a figyelmet, Jézusra, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28).

    [Tovább...]
  • 2009. 1. negyedév

    A prófétaság ajándéka – a Szentírásban és az adventtörténelemben

    2009. 1. negyedév

    A prófétaság ajándéka – a Szentírásban és az adventtörténelemben

    A prófétaság ajándéka és az ihletettség egész témaköre eszmecserék és viták forrása volt az egyháztörténelem során mindvégig. Hogyan ihlette Isten a prófétákat? Hogyan hat az ihletés és a kinyilatkoztatás? Mennyire jelennek meg a próféták írásaiban a kultúra egyes vonásai és a személyes nézőpontok – ha megjelennek egyáltalán? Ha ezek a kérdések a sok évszázadig tartó vita után még mindig nem tekinthetők lezártnak a kereszténység berkein belül, akkor nekünk aligha sikerülne mindent eldönteni a negyedévi szombatiskolai tanulmányban. Mégis megpróbáljuk a tőlünk telhető legtöbbet megtenni ennek érdekében. A prófétaság ajándéka természetével és általánosságban az ihletéssel kapcsolatos kérdések mindig különösen fontosak voltak az adventisták számára. Isten megígérte A jelenések könyvében, hogy a prófétaság ajándéka különleges módon lesz jelen a vég idején (Jel 12:17; 19:10; 22:8-10). A hetednapi adventisták hiszik, hogy ez az ajándék nyilvánult meg Ellen G. White (1827–1915) szolgálatában, aki hét évtizeden át közvetítette egyházunknak a tanácsokat és a figyelmeztetéseket. Ő ugyan 1915-ben meghalt, lelki látásban és tanácsokban gazdag könyvei még ma is páratlan áldást jelentenek emberek milliói számára, lelki és teológiai értelemben gazdagítják életüket. Személyében valóban ajándékot kaptunk Istentől!

    [Tovább...]
  • 2008. 4. negyedév

    Az engesztelés és Krisztus keresztje

    2008. 4. negyedév

    Az engesztelés és Krisztus keresztje

    De mi is az engesztelés? Azt mondhatnánk, hogy általánosságban az engesztelés szó minden olyan akadály eltávolítására utal, amely gátolja Istennel való kapcsolatunkat. Bizonyos értelemben az engesztelés egyenértékű a megbékéléssel, de felöleli még a bűnhődés fogalmát is; minden akadály eltörlésének képét vetíti elénk, ami Isten és köztünk áll. Az engesztelés tana kihangsúlyozza, hogy kizárólag Krisztus áldozata lehet a bűnhődés különleges eszköze, amely által eltűnik az Isten és köztünk emelkedo válaszfal – a bűn –, és ennek következtében megbékülhetünk az Úrral.

    Az engesztelés voltaképp az a bibliai tan, ami körül az összes többi forog; amelynek középpontja Krisztus élete, halála, feltámadása, mennybemenetele, közbenjárása és visszatérése. Kimondja a bűn jelenlétét, a megváltásra való alapveto és kétségbeesett szükségünket, és azt, hogy Isten szeretettel gondoskodott a megmentésünkrol.

    [Tovább...]
  • 2008. 3. negyedév

    A reménység hírnökei

    Ingmar Bergman svéd filmrendező elmondott egy történetet Antonius Block lovagról, aki a gyóntatószékben térdelve meggyónja bűneit, ám csak utólag jön rá, hogy nem egy pappal, hanem a Halállal – homályba burkolózó, palástba öltözött alakkal – beszélt. Block kijelenti, hogy ő nem hitet, nem feltételezéseket, hanem ismeretet keres. „Azt akarom – mondja –, hogy Isten kinyújtsa felém a kezét, kijelentse magát nekem, szóljon hozzám.” A Halál azt feleli, hogy talán nincs is Isten, hanem csak a semmi van. „Akkor viszont az élet az iszonyatok iszonyata – válaszol Block. – Az ember nem nézhet szembe a halállal abban a tudatban, hogy minden semmivé lesz.”

    Napjainkban mégis milliók élnek a világban a „nagy semmi” tudatával szembesülve; nem hisznek Istenben, nem reménykednek semmiben az őket körülvevő világon túl. Nem csoda hát, hogy olyan sokan csak az élet külső örömeire figyelnek, és enyhülést csupán a különböző élvezetekben, evilági szórakozásokban találnak. Távol áll tőlük a keresztény hit, amely arra szólít, hogy ne „a láthatókra..., hanem a láthatatlanokra” nézzünk, „mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:18).

    [Tovább...]
  • 2008. 2. negyedév

    Jézus csodája

    Negyedévi tanulmányunk Jézusra összpontosít: arra, hogy ki volt Ő, mit tanított, mit tett és mit tesz most. Ez az utolsó megjegyzés – mit tesz most – nagyon fontos a világ számára. Nyelvtani meghatározással talán úgy mondhatnánk: „a jelen idő titka”. Döntő szempont ez, ami Jézust megkülönbözteti minden más történelmi alaktól, hiszen melyik történelmi hős tehet ma értünk bármit, akármilyen kiemelkedő szerepet töltött is be?

    Ki volt ez a csodálatos Jézus? Milyen volt? Mit tett, amíg a földön élt? Mit tesz értünk ma? Végezetül pedig: miért is foglalkozzon vele a XXI. század embere? Ahogy látni fogjuk, a válaszok távolról sem elméleti síkon mozognak. Éppen ellenkezőleg: hatnak minden ember örök sorsára.

    [Tovább...]
  • 2008. 1. negyedév

    Tanítványok

    Évszázadokon át foglalkoztatta a keresztényeket, hogy mi is a tanítványság lényege, ám Jézus első követői számára ez ennél sokkal fontosabb kérdés volt. Tanítványnak lenni számukra azt jelentette, hogy az Úr Jézust követték. Alapjában véve e fogalom alatt olyan kapcsolatot értettek, amely átalakítja, felszabadítja és erővel tölti el az embert. Rendkívül fontos, hogy e szó számunkra is ugyanezt a jelentést hordozza.

    Tanítvány az, aki Megváltójának fogadta el Jézus Krisztust, aki mindent megtesz azért, hogy Istennel való kapcsolata erősödjön, és a Szentlélek által igyekszik egész életét Jézus uralma alá vonni. A tanítványok elkötelezték magukat, hogy az egyház felelősségteljes tagjai lesznek, tevékenyen, következetesen részt vállalnak a missziómunkában, és engednek Isten Lelke belső késztetésének.

    A tanítványság kérdését többféle szempontból is megközelíthetjük. Egyrészt vizsgálhatjuk a történelmi kor fényében, amelyben a Mester és tanítványai éltek, másrészt mérlegelhetjük a keresztényi élet sajátosságait figyelembe véve. Mindkét megközelítési mód szükséges ahhoz, hogy megértsük, mit jelent a keresztény ember számára tanítványként élni.

    [Tovább...]
  • 2007. 4. negyedév

    Az ötvös tüze

    E negyedév során Isten Igéjét tanulmányozva láthatjuk, hogy a hozzánk hasonlóan testből és vérből való embereknek, akikből sugárzott ugyan a hit, szintén meg kellett küzdeni a kétségbeeséssel, az elárultatással, a csalódással, a veszteséggel, az igazságtalansággal és a bántalmazással (nem úgy hangzik ez, mintha éppen rólunk lenne szó). Hogyan tudtak megbirkózni a nehézségekkel? Mit tanultak belőlük? Mire taníthat minket példájuk?

    Míg ezekre az emberekre figyelünk – tapasztalataikra, harcaikra, hitpróbáikra (amelyek többnyire a miénkhez hasonlóak) – a háttérben állandóan meghúzódik a kereszt. Ne feledjük, hogy bárki bármin megy is keresztül, Jézus Krisztus, Teremtőnk és Megváltónk megpróbáltatása abban a tekintetben is súlyosabb volt.

    [Tovább...]
  • 2007. 3. negyedév

    Történetek a házasságról: ószövetségi párkapcsolatok

    2007. 3. negyedév

    Történetek a házasságról: ószövetségi párkapcsolatok

    Ami az öröm, a szabadság és a beteljesedés forrása lehetne, abból gyakorta baj, elnyomás és kétségbeesés fakad. Persze nem mindig van ez így (sok esetben a házasság valóban a lelki és fizikai egység csodálatos kifejeződése, hozzájárul az emberi élet kiteljesedéséhez), mégis túl sok a rossz példa.

    E negyedévben az Ószövetség korában élt házaspárok életét nézzük meg közelebbről. Célunk elsősorban nem a házasság elveinek vizsgálata, inkább e történetekből kiindulva igyekszünk levonni a tanulságot különféle kérdésekből. Fontolgatjuk többek között a hit, a cselekedetek, az engedelmesség, a remény, a bizalom és a szeretet szerepét azzal kapcsolatban, hogy mit is jelent az Úr követőjeként élni a bűnös világban.

    [Tovább...]
  • 2007. 2. negyedév

    A Biblia üzenete a ma emberének

    2007. 2. negyedév

    A Biblia üzenete a ma emberének

    Nemcsak a lenyűgöző próféciák széles palettája és a bámulatos történelmi pontosság teszi a Szentírást különlegessé. Nem is csupán a lapjairól elemi erővel feltáruló isteni kinyilatkoztatás miatt páratlan ez az irat. Természetesen mindezek mutatják, hogy a Biblia valóban Isten Igéje. A hitelessége mellett szóló legerősebb érv azonban talán mégis az a folyamatosan tapasztalható jótékony hatás, amit a tanítását elfogadó emberek életére gyakorol. A próféciák, történelmi utalások és hasonló adatok meglepő pontosságán kívül a Biblia isteni eredete mellett szóló legékesebb bizonyíték, hogy maradandó reményt, örömet és ígéretet képes közvetíteni az embernek keletkezése után még évezredekkel is. Századokon át a világ különböző tájain élő emberek a Bibliában találtak választ legkínzóbb kérdéseikre és szívük vágyára. Nem is csoda, hiszen a Szentírás a legnagyszerűbb kinyilatkoztatás arról, aki egyedül képes vágyainkat beteljesíteni – a Teremtőről, a Megváltó Jézus Krisztusról!

    [Tovább...]
  • 2007. 1. negyedév

    A prédikátor könyve

    A Biblia több könyve is határozott, Istenre mutató kijelentéssel kezdődik, mint pl. „Az Úrnak igéje lőn...”. A prédikátor könyve viszont az élet értelmetlensége miatti fájdalmas kiáltással nyit: „Felette nagy hiábavalóság... Minden hiábavalóság!” Ez a szokatlan kezdet jobban emlékeztet a mai világi írók hangnemére, mint az élő Isten prófétájának szavára. Keresztényként mégis hisszük, hogy A prédikátor könyve azért került bele a Szentírásba, mert Isten üzen valamit általa.

    [Tovább...]
  • 2006. 4. negyedév

    Teremtés és megváltás – Mózes első könyve

    2006. 4. negyedév

    Teremtés és megváltás – Mózes első könyve

    Hála Istennek, hogy nem hagy magunkra, amikor az élet keletkezésérol gondolkodunk! Az Úr Mózes első könyvében a kezdetről adott kinyilatkoztatást. Olyan szemlélettel találkozunk itt, ami a legtöbb tudós véleményével szöges ellentétben áll. A kinyilatkoztatást félredobva a tudományos világ nagy része azt állítja, hogy az ember értelmetlen és céltalan erők terméke. Ez a megállapítás is ékes bizonyítéka annak, hogy kinyilatkoztatás nélkül milyen téves következtetésekre jutunk.

    A létünk eredetét puszta véletlennek tulajdonító „tudományos” nézettel szemben Mózes első könyvében az áll, hogy azért élünk, mert Isten megteremtett. Életünk a szerető, gondviselő Isten szándékos tettének köszönhetően kezdődött, az Úr „az embert saját képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonnyá teremté őket” (1Móz 1:27). Aligha képzelhető el két, ennél ellentétesebb, nehezebben kibékíthető álláspont.

    A teremtés azonban csak a kezdete Mózes első könyvének. A továbbiakban olvashatunk a bűnesetről, az egész világra kiterjedő özönvízről, Bábel tornyáról, miközben jobban megérthetjük a világ természetét, amibe beleszülettünk – méghozzá anélkül, hogy mi magunk dönthettünk volna róla.

    Mózes első könyvéből hallhatunk még Ábrahámról, akiben megáldatnak „minden népek” (Gal 3:8), valamint a tőle származó ősatyák soráról. 1Mózes nemcsak a bűnesetre és annak következményeire összpontosít. Lapjain itt is, ott is felvillannak a jelképek és árnyékok, amelyek Jézusra mutatva az üdvösség nagyszerű reménységét kínálják a bűnbe süppedt világnak. Isten reményt akar gyújtani mindenkiben, aki Ábrahámhoz hasonlóan hittel igényt tart rá. Mózes első könyvéből merítve Pál így fogalmazott: „Ekként a hitből valók áldatnak meg a hívő Ábrahámmal” (Gal 3:9), aki minden hívő atyja (Lásd Róm 4:11).

    E negyedév során az emberiséget megteremtő csodáról szóló, Istentől ihletett beszámolót tanulmányozzuk. Bizonyos utalások és jelképek azonban a megváltás csodájára terelik figyelmünket: Jézus Krisztus életére, halálára és feltámadására.

    [Tovább...]
  • 2006. 3. negyedév

    Az evangélium, 1844 és az ítélet

    2006. 3. negyedév

    Az evangélium, 1844 és az ítélet

    A negyedév során az 1844-es advent előtti ítélettel foglalkozunk, de semmiképp sem más kérdésektől elszigetelten. Amint tanulmányunk címe is utal rá (Az evangélium, 1844 és az ítélet), először is az evangéliummal összefüggésben vizsgáljuk meg az ítéletet, mivel az ítélet az evangélium nélkül olyan, mint a törvény kegyelem nélkül. Csak félelmet kelt, ítéletet és halált hordoz. Másrészt viszont az ítélet az evangéliummal együtt (miként a törvény és a kegyelem) hitet, bizonyosságot szül, reményt kelt.

    [Tovább...]
  • 2006. 2. negyedév

    Szentlélek

    Ötödik hitelvünk kivonatos olvasása is elég ahhoz, hogy érezzük, milyen fontos a Szentlélek szerepe hitünk szempontjából. Nem is lehetnénk keresztények nélküle és életünkben végzett munkája nélkül. Amint látni fogjuk, kizárólag az Ő szolgálata teszi eredményessé számunkra mindazt, amit Krisztus tett. Valójában akkor is a Lélek késztetésére válaszolunk, amikor elfogadjuk Jézus Krisztust megváltónknak, és saját, szennyes ruhánk helyett az Ő igazságát igényeljük, vagy amikor Isten kegyelméből eltökéljük, hogy elfordulunk a bűntől, és engedelmeskedünk Teremtőnk törvényének.

    A Bibliában több mint 300 helyen olvashatunk a Szentlélekről, száznál is többször az Ószövetségben és kétszáznál is több helyen az Újszövetségben. Ebből is láthatjuk, mennyire fontos tanulmányozni a róla szóló tant — különösen a mi korunkban —, amikor a tanításnak mindenféle szele fúj, még magával a Lélekkel kapcsolatban is. Egyesek nem fogadják el, hogy a Szentlélek személy és/vagy Isten. Mások nagy hangsúlyt fektetnek munkájára és ajándékaira (vagy arra, ami szerintük a Lélek ajándéka), ugyanakkor az engedelmességet és a megszentelődést, amely pedig tagadhatatlan gyümölcse életünkben végzett munkájának, könnyelműen kezelik. Mindezt Isten Igéjének a fényében kell megvizsgálnunk.

    [Tovább...]
  • 2006. 1. negyedév

    Családok Isten családjában

    2006. 1. negyedév

    Családok Isten családjában

    Isten terve szerint a család olyan központ, ahol az emberek bensőséges közösségben élnek egymással, itt készülnek fel a lehető legmeghittebb kapcsolatra, az Istennel való együttlétre. A családban a gyermekek és a felnőttek megismerhetik azt a szeretetet, amely a Teremtőt tükrözi, és arra késztet, hogy szeretetből kövessük Istent. A szeretet hiánya vagy a közömbösség miatt azonban nehezen kitörölhető érzelmi és lelki problémák alakulhatnak ki.[...]

    A szombat az Édenkertbol ered a házasság és a család intézményével együtt. Mindkettő a Teremtő ajándéka, amelyek szétválaszthatatlanul összetartoznak, hogy Isten dicsőségére és az emberek áldására szolgáljanak. A teremtés hívei összefognak, hogy a Jelenések könyvében szereplő felhívásnak eleget téve imádják azt, aki mindent megteremtett (Jel 14:7), a hetednapot ünneplő adventisták emellett kiemelik a szombat igazságát is, emlékeztetve a világot a Teremtő nyugalomnapjára.

    Bizonyos értelemben a házasság és a család is a teremtésre emlékeztet, amikor Alkotónk helyet készített az emberiségnek, ahol nyugalmat talál. Olyan nyughely, rév lehet a család, ahol az önfeláldozó szeretet légkörében létrejön a különböző emberek egysége, ahol az ígéret ígéret, és a fogadalom valóban fogadalom. Ez a nyughely, ez a rév az otthon.

    [Tovább...]
  • 2005. 4. negyedév

    Efézusi levél – az emberi kapcsolatok evangéliuma

    2005. 4. negyedév

    Efézusi levél – az emberi kapcsolatok evangéliuma

    [...] Ravi Jézust és nem a korábban őt is büszkeséggel eltöltő falakat választotta. Mi lett az eredménye? Megérintette az érinthetetlent! Az efféle újdonság, Krisztusban való felszabadító egység teszi az efézusi levelet a megújult emberi kapcsolatok evangéliumává. Ez volt Kálvin János kedvenc levele. William Barclay „a levelek királynőjének” nevezi, Charles Dodd pedig „a páli írások koronájának”. E. J. Goodspeed meghatározása szerint „ez a keresztény üdvösség nagy rapszódiája”.

    Tanulmányozhatjuk a levél teológiáját, az egyházra vonatkozó tanítását vagy a keresztények együttélését szabályozó előírásait, ám egy gondolatot semmiképp sem kerülhetünk ki: Pál mélyen hitt a Krisztusban való új teremtésben és Isten végső diadalában a nagy küzdelem lezárulásakor. Pál apostol levelét teljes egészében áthatja a kegyelem, az ima és a hit ereje, amikor arról szól, hogy Isten „kiválasztott minket Őbenne a világ teremtése előtt” (Ef 1:4); majd ír a küzdelemről, amelyet „a gonoszság erői ellen” (6:12) folytatunk, és megígéri: Jézus „véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint” (3:20).

    [Tovább...]
  • 2005. 3. negyedév

    Tapasztalat Urunkkal, Jézus Krisztussal

    2005. 3. negyedév

    Tapasztalat Urunkkal, Jézus Krisztussal

    E negyedév során átgondoljuk, mit is jelent tapasztalatot szerezni Jézussal mint Urunkkal, aki irányítja értékrendünk kialakítását, gondolatainkat, vágyainkat és még sok minden mást. Megnézzük, mit jelent naponként elismerni, hogy Jézus Krisztus a vezetőnk, akinek életünk minden területén engedelmességgel tartozunk. Nem elég, ha csupán Megváltónknak tekintjük; ismerjük el, hogy Jézus az Urunk is. Azért lehetett Jézus a Megváltónk, mert Ő az Úr. A keresztények számára Jézus nem csupán Úr vagy Megváltó, hanem mindkettő egyszerre. Életmódunk bizonyítja a legjobban, hogy igazán elfogadtuk Jézust; az, hogy milyen mértékben engedjük át neki az uralmat életünk felett.

    [Tovább...]
  • 2005. 2. negyedév

    Jézus – Márk szemével

    Márk evangéliuma a legrövidebb a négy beszámoló közül. Máté nagy tanítóként mutatja be Jézust, Lukács azt emeli ki, hogyan gondoskodott a Messiás a társadalom peremén élőkről. János inkább Jézusnak a különböző emberekkel folytatott magánbeszélgetéseire összpontosít, Márk pedig úgy mutatja be Jézust, mint a tettek emberét. Beszámolója tömör, magával ragadó, élénk, színes, dinamikus. Márk evangéliumában úgy áll előttünk Jézus, mint az ember, akinek küldetése van, és kétségünk sem lehet afelől, hogy el is végzi, amit vállalt.

    [Tovább...]
2024. 1. negyedév

A zsoltárok könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: