SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETITANULMÁNYUNK: 1Mózes 14:18-20; 3Mózes 27:30;

5Mózes 12:5-14; 1Királyok 17:9-16; Malakiás 3:10;

1Korinthus 4:1-2

„Hozzátok be a raktárba az egész tizedet, hadd legyen eleség a házamban, és így tegyetek próbára engem! – mondja a Seregek URa. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok” (Mal 3:10, RÚF).

Mózes első könyve 14. fejezetében Ábrám éppen egy sikeres küldetésről érkezik vissza, aminek során megmentette Lótot, az unokaöccsét, az ő családját, illetve több elhurcolt sodomai lakost. Sodoma királya olyan hálás volt a mentőakcióért, hogy Ábrámnak ajánlotta fel az összes hadizsákmányt, ő viszont nemcsak visszautasította az ajánlatot, hanem minden vagyonából még tizedet is fizetett Melkisédeknek.

Az Úr ezt mondta neki közvetlenül a tizedfizetés után: „Ne félj, Ábrám! Én pajzsod vagyok neked, jutalmad felette igen bőséges” (1Móz 15:1, ÚRK). Ezzel gyakorlatilag így biztatta: „Ne félj! Én vigyázok majd rád és gondoskodni fogok rólad!” Jóval később pedig Mózes a következőt mondta Izraelnek, mielőtt beléptek volna Kánaánba: „Termésedből, mindabból, mi meződön terem, évről évre vedd ki a tizedet!... Így tanuld meg félni az Urat, a te Istenedet minden időben” (5Móz 14:22-23, ÚRK).

Ellen G. White így írt: „Már a Mózesnek kijelentett tizedfizetési rendszer előtt is kellett vallási célú ajándékokat adni Istennek, egészen Ádám napjaitól kezdve” (Testimonies for the Church. 3. köt. 393. o.).

Mit jelent mindez a számunkra ma?