Jézus Krisztus a legnagyobb ajándék, amit Istentől csak kaphatnak a gyermekei, aki a megbocsátás békességét, a mindennapi élethez és a lelki növekedéshez kellő kegyelmet, illetve az örök élet reménységét adja nekünk. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16, ÚRK). „Valakik pedig befogadták őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek” (Jn 1:12).

Az üdvösség tehát alapvető ajándék, mert ugyan mi egyebet kaphatnánk Istentől, ami hosszú távon is igazán számít? Bármink is legyen itt, egy nap meg fogunk halni, mint ahogy velünk együtt mindenki, aki emlékezett ránk. A feledés homályába merül majd az a jó is, amit valaha tettünk. Tehát mindig a gondolataink középpontjában kell tartanunk az evangélium ajándékát, a keresztre feszített Krisztust (1Kor 2:2)!

Ám Isten az üdvösség mellett még jóval többet ad nekünk. Jézus a következő szavakkal nyugtatta azokat, akik aggódtak az ételük és a ruházatuk miatt: „Hanem keressétek először Isten országát és az ő igazságát, és ezek mind ráadásul megadatnak nektek” (Mt 6:33, ÚRK).

Olvassuk el Zsolt 23:1, 37:25 és Fil 4:19 verseit! Ezek szerint hogyan gondoskodik Isten a mindennapi szükségleteinkről?

Amikor Jézus a távozásáról beszélt a tanítványainak, megígérte, hogy vigasztalásul elküldi nekik a Szentlelket. „Ha szerettek engem, megtartjátok a parancsolataimat, és én kérni fogom az Atyát, és más Vígasztalót ad majd nektek, hogy veletek maradjon mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ be nem fogadhat, mert nem látja és nem ismeri őt, de ti ismeritek, mert nálatok lakik, és bennetek lesz” (Jn 14:15-17, ÚRK). „…elvezet majd titeket minden igazságra” (Jn 16:13, ÚRK).

A Szentlélek ezután csodálatos lelki ajándékokat adott Isten gyermekeinek. (Lásd 1Kor 12:4-11 szakaszát!)

Dióhéjban: Isten, akiben „élünk, mozgunk és vagyunk” (ApCsel 17:28), aki „mindeneknek életet, leheletet és mindent” adott (ApCsel 17:25), aki megteremtett bennünket, illetve üdvösséget ígért nekünk, megáldott minket anyagi és lelki javakkal, amelyekkel mások áldására lehetünk. Tehát bármink is legyen, bármilyen adottságokkal vagy képességekkel ajándékozott meg minket, mindannak felhasználásával tartozunk az Ajándékozónak.