MINDEN AZ ÚRÉ

Olvassuk el 1Krón 29:13-14, Zsolt 24:1, 50:10-12 és Agg 2:8 verseit! Milyen üzenetet foglalnak magukban? Mit jelent ez az igazság a számunkra? Hogyan viszonyuljunk mindahhoz, ami a birtokunkban van?

Krónikák első könyvének 17. fejezetétől kezdődik az a rész, ami feljegyzi, hogy Dávid király házat akart építeni Istennek. Beszélt a vágyáról Nátán prófétának, aki így felelt neki: „Tedd meg mindazt, ami szándékodban van, mert veled van az Isten” (1Krón 17:2, RÚF)! Ám még aznap éjszaka Isten szava utasította a prófétát, mondja meg a királynak, hogy ő nem építheti meg a házát, mert egész életében hadakozott. A fia fogja helyette elvégezni ezt a munkát. Dávid erre azt kérte, hogy legalább hadd készíttesse el a terveket és készítse elő az építőanyagokat. Az Úr ebben engedett a király kérésének. Dávid az élete hátralevő részében „tömérdek” (1Krón 22:4, RÚF) mennyiségű fejtett követ, cédrust, vasat, aranyat, ezüstöt és rezet halmozott fel. Amikor már minden építőanyagot előkészítettek és elhelyeztek az építkezési területen, összehívta Izrael vezetőit, hogy dicsőítsék az Urat és adjanak hálát neki.

Mit mondott Dávid király 1Krón 29:13-14 verseiben feljegyzett nyilvános imádságában, mi volt az építőanyagok valódi forrása, amelyeknek a beszerzésére annyi időt és pénzt fordítottak? Tulajdonképpen a következő volt a mondandójának lényege: „Igazából semmi érdemünk nincs ezeknek a különleges anyagoknak a beszerzésében, mert csupán azt adjuk vissza neked, ami eleve a tiéd.”

Ezt fontos mindannyiunknak hangsúlyozni, akár szegények, akár gazdagok vagyunk (de főként az utóbbiaknak). Mivel mindent Isten teremtett a kezdetekkor (lásd 1Móz 1:1; Zsolt 33:6, 9; Jn 1:3), Ő a jogos tulajdonosa mindannak, ami csak létezik, így beleértve azt is, ami a miénk – mindegy, mennyire keményen, szorgalmasan és becsületesen dolgoztunk meg érte. Isten kegyelme nélkül semmink se lenne, sőt mi sem léteznénk. Tehát mindig azzal a tudattal kell élnünk, hogy végső soron minden az Úré! Állandóan szem előtt tarthatjuk ezt az igazságot, ha Őt dicsőítjük és hálát adunk neki az irántunk való jóságáért.

„Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk” (1Krón 29:14, RÚF)! Milyen gyönyörű elveket fejeznek ki ezek a szavak? Ezek alapján tehát hogyan viszonyuljunk Istenhez meg a javainkhoz?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2023. 1. negyedév

Sáfárkodni, amíg a Gazda vissza nem tér

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: