„MEGELEVENEDNEK HALOTTAID”

Olvassuk el Ézs 26:14 és 19 verseit! Mi a különbség a végleg elveszők (Ézs 26:14; lásd még Mal 4:1) és azok között, akik örök életre jutnak (Ézs 26:19)?

Ézsaiás próféta könyve bemutatja az éles ellentétet Isten fensége és az ember törékenysége között (lásd Ézsaiás 40. fejezet). Mi olyanok vagyunk, mint a megszáradó fű és a hervadó virág, Isten beszéde azonban örökre megmarad (Ézs 40:6-8). Bűnösök vagyunk, ám Isten üdvözítő kegyelme elérhető minden ember számára, még azoknak a pogányoknak is, akik elfogadják szövetségét és megtartják a szombatot (Ézsaiás 56. fejezet).

Ézsaiás próféta könyve jelentősen kitágítja a feltámadás reményét. A feltámadásra tett korábbi bibliai utalásokat inkább személyes nézőpontból fogalmazták meg (Jób 19:25-27; Zsolt 49:16; 71:20), míg Ézsaiás próféta szavai nemcsak önmagára, hanem a hívők szövetségi közösségére is vonatkoznak (Ézs 26:19).

Ézsaiás 26. fejezete szembeállítja a gonoszok és az igazak sorsát. Egyik oldalon a gonoszok halottak maradnak, nem kelnek életre többé, legalábbis a „második halál” (Jel 21:8) után már nem. Teljesen megsemmisülnek, az emlékezetük is elvész örökre (Ézs 26:14). Ez a szakasz is hangsúlyozza azt a tanítást, hogy nem létezik a halál után a testet túlélő lélek vagy szellem. Az Úr kijelentette a gonoszok jövőbeli, végső pusztulásáról szólva, hogy elégnek, „nem marad sem gyökerük, sem águk” (Mal 3:20, RÚF, Károliban Mal 4:1).

A meghalt igazak azonban feltámadnak a halálból, hogy elnyerjék jutalmukat. Az Úr Isten „elnyeli a halált örökre” és „minden arcról letörli a könnyet” (Ézs 25:8, ÚRK). „Megelevenednek halottaid, és holttestük föltámad. Serkenjetek föl és ujjongjatok, akik a porban laktok, mert harmatotok a napkeltének harmata, és a föld visszaadja az árnyakat” (Ézs 26:19, ÚRK). A feltámadt igazak mind örömmel vesznek részt a lakomán, amit az Úr készít a népeknek (Ézs 25:6). A végső feltámadás minden korból összehozza az összes igaz embert, így a Krisztusban meghalt szeretteinket is.

Képzeljük el, milyen lenne reménység, bizonyosság nélkül élni, azzal a tudattal, hogy a halállal minden véget ér számunkra! Sőt azok is mind eltűnnek, akik valaha ismertek bennünket, tehát mintha soha nem is léteztünk volna, semmi értelme nem lenne az életünknek. Ezzel szemben mennyire más képet mutat a reménységünk!


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2022. 4. negyedév

Mi tudható a halálról és a reménységről?

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: