Egy templom van ezen a világon,
és ez a templom maga a Csend!
A lélek dimenziótlan mélyén
VALAKI halkan zörget odabent.
De mi, emberek – Káin fiai –
síppal-dobbal rontjuk meg a csendet,
lárma-koszorúval a fejünkön
harsonázzuk eredményeinket.
Fölkúsztunk a tudás-fa törzsére,
máshol szeretnénk lenni már nagyon,
az Édentől sokkal keletebbre,
egy emléktelen, újabb csillagon.
Miért?
A gyermekkor felhői mögött
kívül-belül üres lett az ég!
A nagyszakállú isten nincs sehol!
A képzelet megölte képzetét!
…és nő a zaj, és nő a gyorsaság,
tér és idő vad körben forog…
A lélek dimenziótlan mélyén
VALAKI halkan, csendesen kopog.