„Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt” (Jn 14:14).

Jézus már csak egy rövid időt tölthetett együtt a tanítványokkal. A támaszuk és bátorítójuk a mennybe készült, ők pedig kezdtek összezavarodni, tehetetlennek érezték magukat. Bár személyesen többé nem láthatták Jézust, lenyűgöző ígéretet kaptak tőle.

Olvassuk el Jn 14:1-14 részét! A 13-14. versek szerint Jézus azt ígérte, hogy megteszi, „akármit” is kérünk az Ő nevében. Emiatt szinte mindig úgy fejezzük be az imánkat, hogy „Jézus nevében, ámen.”

Vajon mit jelent, amikor ezt mondjuk? Mire gondolt Jézus, amikor arra bátorított, hogy így imádkozzunk? Milyen utalásokat találunk ezekben a versekben, amelyek segítenek megérteni szavai lényegét?

Amikor „Jézus nevében” mondjuk el a kérésünket, biztosak lehetünk benne, hogy a menny teljes gépezete a mi érdekünkben dolgozik. Nem feltétlenül vesszük észre, hogyan munkálkodnak körülöttünk, pedig a mennyei tróntól Jézus nevében elküldött angyalok épp azon fáradoznak, hogy teljesítsék a kérésünket.

Időnként arra számítunk, amikor Jézus nevében imádkozunk, hogy mire kinyitjuk a szemünket, minden megváltozik körülöttünk – csakhogy minden ugyanolyan marad. Bár Isten ereje drámai módon is megmutatkozhat, mint amikor Jézus lecsendesítette a vihart, végezheti a munkáját csendben, észrevétlenül is, mint amikor megtartotta Jézust a Gecsemáné kertjében. Talán nem mindig történik hirtelen drámai esemény, de ez nem jelenti azt, hogy az Úr nem cselekszik értünk.

Olvassuk el újból Jn 14:1-14 részét! Képzeljük el közben azt, hogy Jézus közvetlenül, szemtől szemben beszél velünk! Milyen reményt és bátorítást meríthetünk ezekből az ígéretekből? Ugyanakkor tegyük fel magunkban a következő kérdést is: „Mi gátolja bennem azt, hogy beteljesedjenek az életemben ezek az ígéretek? Milyen változásra kell eltökélnem magam?”