SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: Jób 38–41; Ézsaiás 41:8-14;

Jeremiás 29:1-10; Habakuk 1:1-4; Zsidók 12:1-13

„A reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által” (Róm 5:5, RÚF).

Milyen könnyű a reménységről beszélni és énekelni, amikor a gyülekezetben mosolygó emberek vesznek körül! Ám amikor az olvasztótégelyben találjuk magunkat, ez már nem jön olyan könnyen. Nyomasztó körülmények között elkezdünk mindent megkérdőjelezni, főként Isten bölcsességét.

C. S. Lewis az egyik könyvében egy képzeletbeli oroszlánról ír. Valaki találkozni akar az oroszlánnal és megkérdezi, hogy nem veszélyes-e. Erre azt a választ kapja, hogy nem ártalmatlan, „de jó”.

Bár nem mindig értjük Istent és néha a tettei kiszámíthatatlannak tűnnek, ez mégsem azt jelenti, hogy ellenünk lenne. Csak arról van szó, hogy még nem látjuk a teljes képet. Mi azzal a gondolattal küzdünk, hogy Istennek érthetőnek és kiszámíthatónak kell lennie ahhoz, hogy békességünk, bizalmunk és reménységünk lehessen. „Ártalmatlannak” kell lennie, a saját elgondolásaink szerint. Ezzel pedig csalódásra készítjük fel magunkat.

A hét dióhéjban: Hogyan segít Isten jellemének ismerete reménységgel kitartani a kohóban?