Olvassuk el 1Pt 1:6-7 verseit! Mit mond itt Péter?

Péter olyanoknak ír, akik nehézségekkel küszködtek és gyakran igen egyedül érezték magukat. Isten választottait szólította meg, akik „Pontusban, Galátziában, Kappadóciában, Ázsiában és Bithiniában elszéledt jövevények” voltak (1Pt 1:1). Ez a terület ma Törökország nyugati részeként ismert. Néhány verssel később kifejezi az apostol, hogy tudja, „különféle kísértések között” szomorkodnak (1Pt 1:6).

Mit ért Péter azon, hogy „elszéledt jövevények”? Még mivel tetézte a megpróbáltatásaikat ez az állapot?

Abban az időben újdonságnak számított, ha valaki keresztény volt. A hívők kevesen, sokszor kisebbségben voltak, akiket a legjobb esetben félreértettek, a legrosszabb esetben pedig üldöztek. Péter viszont azzal bátorítja őket, hogy a próbák nem véletlenszerűek, kaotikusak (1Pt 1:6-7). Akik kitartanak a „különféle kísértések között”, azoknak a célja az őszinte hit.

Olvassuk el 1Pt 1:6-9 részét! A próbák között legfőképpen mivel bátorítja Péter ezeket az embereket? Mit jelentsen a számunkra is ez a reménység?

Mennyiben mérhetők össze ezek a próbák az örökkévalósággal, ami Krisztus visszajövetelekor vár rájuk, bármit is szenvedjenek éppen? Péter szavai nekünk is Istentől jövő üzenetek, mindegy, hogy pontosan mi előtt állunk. Akármilyen nehezek vagy fájdalmasak legyenek is a próbáink, sosem szabad szem elől tévesztenünk a végső célt, az örök életet az új égen és új földön, ahol nem lesz fájdalom, sem szenvedés, sem halál! Ilyen ígéret birtokában, amit Jézus a halálával biztosított, különösen fontos, hogy ne veszítsük el a hitünket, hanem a nehézségeink között inkább kérjük az Urat: tisztítson meg mindattól, ami csak a hitünk útjában áll!