Megmerevedett a múló idő:
zárvánnyá lett a tűnő pillanat.
Fotópapíron – furcsa temető –
a volt idők emléke megmaradt.
Kifakult fénykép: fekete-fehér,
a rajta lévő kép mégis színesebb,
s minden valónál valóbbal felér...
– Volt emberek: régmúlt tekintetek,
tájak – és családi események...
Nézed szótlanul, sehogy sem érted
mi értelme is volt az egésznek,
hogy a pillanatzár éppen akkor
rögzítette – a múló pillanatkor.
Felsejlik benne egy tűnt aranykor...