Mértékem voltál s most is az vagy:
Reád szabom magam.
Bensőmben is Téged faraglak,
minduntalan.
Kakukkfüves szelek sodornak,
hadd fogózzam Beléd!
Add meg ma szárnyaló dalomnak
friss ütemét!
A katicabogár is repked,
vígan libeg körül.
A zsongó dallamú szeleknek
s Neked örül.
Hiába, Benned teljesül meg
az álom és a vágy,
s szelíd hálódba gyűlnek
az éjszakák.
Ha álmodom Terólad, építsd
tornyos légváramat!
Körös-körül lebegjen négy híd,
s Te is, magad!
Mert mértékem vagy, újra kérlek:
Te mindig légy velem!
Tied vagyok, Belőled élek
mértéktelen!