(Jelenések 1:12-13)
Neonfények tarkítják az éjjelt,
a sötétség mind beljebb kerül,
riasztja a lélek termő csendjét,
nem tűri önmagát sem egyedül
az ember.
Az információk káoszában
elvesztett – jaj! –, valamit
elvesztett!
A villódzó lámpák nem bíztatják,
nem mondják, hogy itt a fény,
keresd meg!
Amikor már rémülten néz széjjel
és a szíve rimánkodva dobban,
néhány apró gyertya lángja lobban…
Egy egész fordulatot téve látja:
nem kandeláber, dúsan ötvözött,
egyszerű, fényt adó, fényt kínáló,
de
Krisztus jár a gyertyatartók között!