Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „A küzdelem éjszakája” c. fejezet, 156-162. o.

„Jákób gyötrelmes éjszakája ábrázolja azt a próbát, amelyet Isten népének el kell viselnie közvetlen Krisztus visszajövetele előtt… Ugyanezt fogja Isten népe is átélni a gonoszság hatalmaival vívott utolsó küzdelmében. Isten próbára fogja tenni hitüket, állhatatosságukat, szabadító hatalmába vetett bizalmukat. Sátán megkísérli megrémíteni őket sorsuk reménytelenségének gondolatával – hogy bűneik nagysága miatt nem nyerhetnek bocsánatot. Rájuk nehezedik hibáik tudata, és megvizsgálva életüket, minden reményük elvész. De Isten nagy kegyelmére és saját őszinte bűnbánatukra gondolva Isten ígéreteire hivatkoznak, amelyeket Krisztus által a tehetetlen, bűnbánó bűnösök kaptak. Hitük nem lankad, ha imáikra nem kapnak azonnal választ. Isten erejébe kapaszkodnak, mint Jákób az Angyaléba, és ezt mondják: ťNem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.Ť

Jákób története mégis azt bizonyítja, hogy Isten nem veti el azokat, akiket bűnre csábítottak, de bűnbánattal visszatértek Istenhez. Jákób alázat, bizalom és hit által győzött ott, ahol a saját erejével küzdve kudarcot vallott. Isten így tanította meg szolgáját arra, hogy csak az Ő hatalma és kegyelme adhatja meg neki azt az áldást, amire sóvárog. Így lesz azokkal is, akik az utolsó napokban élnek. Amikor veszély veszi körül őket, és kétségbeesés tölti el lelküket, egyedül a Krisztus érdemei általi engesztelésre támaszkodhatnak. Önmagunktól semmit sem tehetünk” (i. m. 160-161. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Miért volt alkalom Isten kegyelme számára Jákób gyengesége is? Hogyan viszonyítható Jákób tapasztalata ahhoz, amit Pál jelentett ki: „amikor erőtelen vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor 12:10)?

2) Vajon miért jegyzi fel a Biblia a szereplői életének annyi szörnyűségét? Mire lehet ebből következtetni? Milyen üzenetet találunk ebben?

3) Időzzünk még a bálványimádás kérdésénél! A mi kultúránkban, a mi civilizációnkban milyen bálványok vannak? Hogyan győződhetünk meg arról, hogy senki és semmi mást nem imádunk, csak az Urat?