Az Ábrahámmal kötött szövetség

SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 15–19:29; Ámósz 4:11;

Róma 4:3-4, 9, 11, 22; 9:9; Galata 4:21-31

„Ábrám ezt mondta: Uram ISTEN, mit adnál nekem, hiszen magzatok nélkül járok, és az, akire az én házam száll, a damaszkuszi Eliézer” (1Móz 15:2, ÚRK)?

Mózes első könyve 15. fejezetével elértünk a meghatározó pillanathoz, amikor Isten formálisan megköti a szövetségét Ábrahámmal. Az ábrahámi szövetség a második, az után következik, amit Nóéval kötött az Úr.

A Nóéval alapított szövetséghez hasonlóan ez is érint más népeket, mert szintén része Isten örök szövetségének, amit felkínál az egész emberiségnek (1Móz 17:7; Zsid 13:20).

Ábrahám életének ez az időszaka félelemmel és nevetéssel teljes. Ábram félt (1Móz 15:1), mint ahogyan Sára (1Móz 18:15) és Hágár is (1Móz 21:17). Ábrám nevetett (1Móz 17:17), ahogyan Sára (1Móz 18:12) és Izmael (1Móz 21:9). Ezek a fejezetek emberi érzelmek érzékenységével és melegségével lüktetnek. Ábrám szenvedélyesen érvel Sodoma gonosz lakóinak megmentéséért, törődik Sárával, Hágárral és Lóttal, vendégszeretetet tanúsít három idegen iránt (1Móz 18:2-6).

Ilyen körülmények között kerül sor arra, hogy Ábrám nevét, ami nemes, tiszteletreméltó jellemére utalt, Isten a „sok nép atyja” jelentéssel bíró Ábrahámra változtatja (1Móz 17:5). Ebben ismét felsejlik, hogy a vele kötött szövetség által egyetemes terveit akarta megvalósítani.


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2022. 2. negyedév

Mózes első könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: