EGYIPTOM KÍSÉRTÉSE

Olvassuk el 1Móz 12:10-20 szakaszát! Miért ment el Ábrám Egyiptomba az ígéret földjéről? Mit mondhatunk a fáraó magatartásáról Ábráméval összehasonlítva?

Ábrám furcsa módon úgy döntött, miután épphogy csak megérkezett az ígéret földjére, hogy továbbmegy Egyiptomba, mert „éhség lett az országban” (1Móz 12:10, ÚRK). Ókori egyiptomi iratokban bőséges bizonyítékot találni arra, hogy éhínség esetén az emberek Kánaánból Egyiptomba mentek. Az egyiptomi Középbirodalom idején (Kr. e. 2060-1700) keletkezett Merikare tanításban a Kánaánból érkezőket „szerencsétlen ázsiaiaknak” (aamu) nevezték, azt írták róluk, hogy „nyomorultak… akiknek nincs elég vizük… nem laknak egy helyen, az étel keresése hajtja a lábukat” (Miriam Lichtheim: Ancient Egyptian Literature. 1. köt. The Old and Middle Kingdoms. Berkeley, CA, University of California Press, 1973, 103-104. o.). Egyiptom gyakran jelentett kísértést az ókori izraelitáknak (4Móz 14:3; Jer 2:18), ezért annak lett a szimbóluma, ha az ember Isten helyett emberekben bízik (2Kir 18:21; Ézs 36:6, 9). Egyiptomban, ahol naponta lehetett vizet látni, a hit nem volt szükségszerű, mert a földre vonatkozó ígéret közvetlenül tapasztalható volt. Isten kijelentése ellenére Egyiptom kívánatos helynek tűnt ahhoz a vidékhez képest, ahol éhínség tarolt. Ábrám, aki elhagyta Kánaánt, igencsak más volt, mint aki Úrból elindult. Azelőtt a hit emberének látjuk, aki Isten hívására válaszul kiment Úr városából. Azután azonban már önmaga miatt, saját akaratából távozik az ígéret földjéről. Először Istenre hagyatkozott, ekkor viszont úgy viselkedett, mint egy manipulatív, erkölcstelen politikus, aki csak magára számít. „Egyiptomi tartózkodásakor Ábrahám bizonyságát adta, hogy nem mentes az emberi gyengeségtől és tökéletlenségtől. Eltitkolta, hogy Sára a felesége. Ezzel azt tanúsította, hogy nem bízik Isten gondviselésében és nincs olyan erős hite és bátorsága, amiről eddig életével már sokszor bizonyságot tett” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 88-98. o.). Itt azt látjuk, hogy Isten nagy emberei is követhetnek el hibákat, Ő azonban mégsem veti el őket. Az Újszövetségben Ábrahám a kegyelem általi megváltás példája, és ez pontosan azt is jelenti – kegyelmet, ami nélkül Ábrahámnak semmi reménye nem lehetett volna – mint ahogyan egyikünknek sem.

A történet tanulsága szerint mennyire könnyű letérni a helyes útról még a hűséges keresztényeknek is? Az engedetlenség miért nem lehet soha jó választás?


Mai tanulmány lejátszása hanganyagként

Letöltés
2022. 2. negyedév

Mózes első könyve

Feliratkozás

Ha szeretnéd a Bibliatanulmányokkal kapcsolatos beszélgetéseket heti rendszerességgel videó e-mail formájában megkapni, akkor iratkozz fel az alábbi űrlap segítségével!

Név:
E-mail cím: