Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, „Bábel tornya” c. fejezet, 87-92. o.

„Elhatározták, hogy várost építenek és benne egy… elképesztően magas tornyot… Ezzel a vállalkozással akarták elejét venni annak, hogy az emberek mindenfelé szétszóródjanak és településeket alkossanak. Isten azt parancsolta az embereknek, hogy szóródjanak szét az egész földön, töltsék be azt és vegyék birtokukba. De ezek a Bábel-építők elhatározták, hogy közösségüket együtt tartják és olyan államot alapítanak, amely végül betölti az egész földet. Így városuk egy egyetemes birodalom fővárosává lesz; dicsőségével pedig kivívja a világ csodálatát, hódolatát és alapítóikat híressé teszi. Azt akarták, hogy az az égig érő pompás torony emléket állítson építőik hatalmának és bölcsességének, megörökítve hírnevüket a későbbi generációkig.

Sineár pusztájának lakói nem hittek Isten szövetségében – abban, hogy nem bocsát többé özönvizet a földre. Sokan közülük tagadták Isten létezését és az özönvizet természetes okoknak tulajdonították. Mások hittek egy felsőbbrendű lényben, aki elpusztította az özönvíz előtti világot, de fellázadtak ellene, akárcsak Kain. Egyik céljuk a torony építésével az volt, hogy bebiztosítsák magukat egy újabb özönvíz esetére. A veszély minden lehetőségét elkerülik – gondolták –, ha sokkal magasabbra építik a tornyot, mint ahova az özönvíz elért. És azt remélték, hogy ha a felhők fölé tudnak emelkedni, kideríthetik az özönvíz okát. Az egész vállalkozásnak az volt a célja, hogy még önhittebbé tegye a tervezőket, elterelje az eljövendő nemzedékek figyelmét Istenről és bálványimádókká tegye őket” (Ellen G. White: Pátriárkák és próféták. Budapest, 1993, Advent Kiadó, 88-89. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Milyen bajok származhatnak abból, ha az ember arra törekszik, hogy „nevet szerezzen magának”? Milyen példákat említhetünk ezzel kapcsolatban a történelemből vagy akár a mi korunkból?

2) Egyházunk hogyan kerülheti el annak a veszélyét, hogy a saját Bábel tornyunkat akarjuk felépíteni? Mi minden utalhat arra, hogyha éppen ezt tennénk, talán anélkül, hogy tudatosulna bennünk?