Olvassuk el 1Móz 8:21–9:1 szakaszát! Mi a jelentősége annak, hogy Isten elkötelezte magát az élet védelmére? Hogyan bizonyítja ezt az áldása?

Kegyelmi cselekedet, nem pedig az emberek érdeme volt az, hogy Isten elkötelezte magát az élet megőrzése mellett. Az emberi gonoszság ellenére (1Móz 8:21) döntötte el, hogy megőrzi az életet a földön. 1Móz 8:22 szó szerint így olvasható: „a föld minden napján”, vagyis ameddig megmarad ez a föld, váltakoznak majd az évszakok és fennmarad az élet. Röviden: Isten nem mondott le az általa teremtett világról.

Valójában az áldásról szóló következő szöveg visszavezet bennünket az eredeti teremtés áldásához (1Móz 1:22, 28; 2:3). Bizonyos értelemben az Úr lehetőséget adott az emberiségnek az újrakezdésre, az új kezdetre.

Olvassuk el 1Móz 9:8-17 szakaszát! Mi a jelentősége a szivárványnak? Hogyan kapcsolódik ez a „szövetségi jel” (1Móz 9:13) a másik szövetségi jelhez, a szombathoz?

A „szövetséget szerzek/kötök” kifejezés háromszor hangzik el (1Móz 9:9, 11, 17), ami Isten előző ígéretének csúcspontját és teljesedését jelzi (1Móz 6:18). A teremtési beszámoló hatodik napjával párhuzamos, előző szakaszt követően ez a rész a teremtési beszámoló hetedik napjával, a szombattal áll párhuzamban. A szövegben a „szövetség” szó hétszeres ismétlése a szombattal rezonál. A szombathoz hasonlóan a szivárvány is a szövetség jele (1Móz 9:13-14, 16; vö. 2Móz 31:12-17). Továbbá a szivárványnak is egyetemes a kiterjedése, az egész világra vonatkozik. A szombat mindenütt, mindenki számára a teremtés jele, hasonlóképpen pedig az az ígéret is mindenhol, mindenkinek szól, hogy nem lesz újabb világszéles özönvíz.

Amikor legközelebb szivárványt látsz, gondolj Isten ígéreteire, amelyeket nekünk adott! Miért bízhatunk meg ezekben? Hogyan erősít meg abban a szivárvány, hogy bízhatunk Istenben?