„A Szentlélek kiárasztása után… örültek a szentekkel való közösség szépségének. Tapintatosak, figyelmesek, önmegtagadók és az igazságért minden áldozatra készek voltak. Naponkénti kapcsolataikban azt a szeretetet nyilvánították ki, amelyet Krisztus rájuk hagyott. Ezt a szeretetet igyekeztek önzetlen szavakkal és cselekedetek által mások szívében is felkelteni…

De fokozatosan változás történt. A hívők kezdték egymás hibáit keresni. Miközben mások hibáira néztek, helyet adva a szeretetlen bírálgatásnak, szem elől tévesztették a Megváltót és szeretetét. Szigorúbbá váltak a külső szertartásokat illetően és nagyobb súlyt helyeztek az elméletre, mint a hit gyakorlására. Buzgalmukban másokat ítéltek, eközben nem vették észre saját hibáikat. Így vesztették el a Krisztus parancsolta testvéri szeretetet, de a legszomorúbb az volt, hogy veszteségükről nem is tudtak. Nem vették észre, hogy eltűnt életükből a boldogság és az öröm, és hogy – miután elzárták szívüket Isten szeretetétől – hamarosan sötétségben jártak.

János, tudomásul véve, hogy a testvéri szeretet eltűnt az egyházból, e szeretet állandó gyakorlására serkentette a hívőket. Levelei e gondolattal vannak tele. Így ír: ťSzeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet az Istentől van; és mindaz, aki szeret, az Istentől született, és ismeri az Istent. Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent; mert az Isten szeretet. Az által lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete bennünk, hogy az ő egyszülött Fiát elküldte az Isten e világra, hogy éljünk általa. Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem, hogy ő szeretett minket és elküldte az ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Szeretteim, ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymástŤ (1Jn 4:7-11)” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 360-361. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) A keresztényi életet sokan Jézus és a hívő közti személyes, egyéni jellegű kapcsolatnak tarják. Ez ugyanakkor csupán egy része a keresztényi életnek. Miért olyan fontos arra is emlékeznünk, hogy Isten testületként vezet bennünket? Milyen felelősségeink vannak a közösségben? Mire számíthatunk a közösségtől?

2) Melyek az erős testvéri szeretet legjobb mutatói a gyülekezetben? Állítsunk össze egy listát erről a szombatiskolai csoportban!

3) Milyen az őszinte testvéri szeretet? Milyen jellemzői, okai és következményei vannak? Hogyan különböztethető meg a hamis testvéri szeretettől?