Olvassuk el Zsid 13:7-17 szakaszát! Milyen legyen a kapcsolatunk a vezetőinkkel?

Zsid 13:7-17 része int, hogy tiszteljük a gyülekezet vezetőit és engedelmeskedjünk nekik. Azzal kezdi, hogy levele olvasói „emlékezzenek meg” azokról a vezetőkről, akik korábban Isten Igéjét mondták nekik. Végül felszólítja őket, hogy „engedelmeskedjenek” a mostani vezetőknek (Zsid 13:17). A múltbeli vezetők azok lehettek, akik először hirdették nekik az Igét és megalapították a gyülekezetet. Az „Emlékezzetek” felszólítás nem csupán a régi idők felidézésének elméleti tevékenységét jelenti és nem is látványos hódolatot. Pál szerint azzal kell a hívőknek emlékezniük, hogy gondolnak a magaviseletük következményeire, illetve követniük kell a vezetők hitének példáját.

Az apostol szemében az emlékezés és a dicséret legmagasabb szintje a jó példa követése. A gyülekezet alapítóit Pál tehát a hithősökhöz sorolja, a hívőknek rájuk is kell gondolniuk. A listában szerepelnek A zsidókhoz írt levél 11. fejezetének hithősei, illetve Jézus, aki a 12. fejezet szerint a hit legfőbb példája. Pál azt is megjegyzi, hogy Krisztus „tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13:8). Szöges ellentétben áll a hamis tanítókkal, akik idővel pozíciót váltanak, „különböző” és „idegen” tudományokat tanítanak (Zsid 13:9).

Zsid 13:7 versében a vezetőkről való megemlékezés gondolatát a szakasz végén megismétli, csak sokkal határozottabban. Azért szólítja fel a hívőket a vezetők iránti engedelmességre, mert ők vigyáznak a lelkükre, mint a lelkészek, akik ügyelnek a nyájuk, a gyülekezet lelki jólétére. Számot kell majd adniuk Istennek a rájuk bízottak lelki állapotáról (lásd még 1Kor 3:10-15; 1Pt 5:1-4). Ez a gondolat bizonyosan vonatkozik minden gyülekezeti vezetőre, ahogy a mai egyház minden szintjére is.

A szövegkörnyezet arra enged következtetni, hogy a vezetők valójában segédpásztorok, akik „a juhoknak nagy” Pásztora (Zsid 13:20), Jézus irányítása alatt szolgálnak. Az ő gondoskodásuknak, hűségüknek, illetve a tagok engedelmességének és bizalmának kölcsönhatása örömöt ad. Ez azt is jelentheti, hogy ha a vezetők „örömmel” tudják szolgálni a gyülekezetet, boldogan és nem szomorúan adnak majd jelentést Istennek a gyülekezetről.

Mit tehetünk a vezetők és a tagok közötti kapcsolat erősítéséért, javításáért a gyülekezetünkben és a világegyházban?