A zsidókhoz írt levél azzal zárja ezt a szakaszt, hogy rámutat: úgy felelhetünk jól Istennek mindazért, amit értünk tett, ha helyesen tiszteljük Őt.

Vessük össze Zsid 12:28 és 13:15-16 verseit! Milyen a megfelelő istentisztelet?

Az ószövetségi rendszerben az emberek állatáldozatokkal mutatták ki a bűnbánatukat és a hálájukat, de ezeknek csupán jelezniük kellett a hálát és bűnbánatot a hívő szívében. Isten tehát egyértelművé tette A zsoltárok könyvében és a prófétákon keresztül, hogy neki nem az állatok vére, hanem az emberek hálája, igazságossága, illetve jó cselekedetei vannak a kedvére (Zsolt 50:7-23; Ézs 1:11-17).

Tehát Pál arra hív bennünket, hogy imádjuk az Urat a mennyei szentélyben, hozzunk hálaáldozatokat neki, valljuk meg bűneinket, mondjunk köszönetet neki és tegyünk jót, mert ez az igazi istentiszteletet, ami kedves előtte. Áldozatunkat itt a földön ajánljuk fel, Isten pedig a mennyben neki tetsző ajándékként fogadja. Ez a buzdítás összefoglalja mindazt, amit Pál levele egészében megfogalmazott Jézus nevének megvallásával (Zsid 3:1; 4:14; 10:23), illetve a jó cselekedetek folytatásával kapcsolatban (Zsid 6:10-12; 13:1-2, 16).

Amikor Pál hívja a levele olvasóit: „szolgáljunk az Istennek tetsző módon” (Zsid 12:28), azzal azt üzeni, hogy a hívőknek már valóban papi nemzetségként kell élni, mint akik Krisztus áldozata által tökéletesedtek és megszentelődtek (Zsid 10:10-14, 19-23). Ezzel beteljesül Istennek Izrael népére vonatkozó eredeti terve, ami szerint rajtuk keresztül hirdetheti a világnak a megváltás jó hírét (2Móz 19:4-6; 1Pt 2:9-10; Jel 1:6; 5:10).

Zsid 13:1-6 szakasza gyakorlatiasan elmondja, hogy mit jelent jót cselekedni és megosztani azt, ami a miénk. Ennek része, hogy kimutatjuk testvéri szeretetünket, ahogyan Jézus is tette velünk (Zsid 2:11-12). Ide tartozik a vendégszeretet, a foglyok vagy bántalmazottak meglátogatása (Zsid 13:3), továbbá a paráznaságtól és a kapzsiságtól való tartózkodás is.

Miért fontos úgy gondolni a jó cselekedetekre és a javaink másokkal való megosztására, hogy azok az istentiszteletünk részét képezik? A gyakorlatban hogyan „romolhatnak meg” az Úrnak szánt lelki áldozataink (Ézs 1:11-17)?