Jézus halála biztosította a bűneink bocsánatát. A vétkeink elengedéséhez viszont sokkal többre volt szükség csupán a törvényszegés büntetésének eltörlésénél. Más fontos elemek is kellettek. Az izraelita áldozati rendszerben ezért ötfajta áldozat volt. Mindegyikre szükség volt ahhoz, hogy kifejezzék a kereszt üzenetének gazdagságát.

Olvassuk el Ef 3:14-19 részét! Mit kért Pál a hívőkért mondott imájában?

Az égőáldozat esetében az egész állatot meg kellett emésztenie a tűznek az oltáron (3Mózes 1. fejezet). Ez Jézust jelképezte, aki értünk adta az életét. Az engeszteléshez szükséges volt, hogy teljes mértékben odaszentelje magát értünk. Bár egyenlő volt Istennel, mégis „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel” (Fil 2:5-8, RÚF).

Az ételáldozat hálaáldozat volt az Úrnak, amiért megtartotta a népet (3Mózes 2. fejezet). Ugyanakkor Jézust is jelképezte, aki „az élet kenyere” (Jn 6:35, 48, RÚF), Őáltala van örök életünk.

A hálaáldozat közös étkezésre adott lehetőséget a családdal és a barátokkal, hogy megünnepeljék az Istentől kapott jólétet (3Mózes 3. fejezet). Krisztust jelképezte, akinek az áldozata békességet hozott nekünk (Ézs 53:5; Róm 5:1; Ef 2:14). Ez azt is kiemeli, hogy részt kell vennünk Jézus áldozatában, fogyasztva testét és vérét (Jn 6:51-56).

A bűnért való avagy megtisztulási áldozat a bűnökért szerzett engesztelést (3Móz 4:1–5:13). Ez az áldozat kiemelte az állat vérének szerepét – ami az életét jelképezte. A vér megváltást szerez a bűntől (3Móz 17:11), előre mutatva Krisztus vérére, aki megvált bennünket a bűneinkből (Mt 26:28; Róm 3:25; Zsid 9:14).

A vétekért való avagy jóvátételi áldozattal (3Móz 5:14–6:7) abban az esetben lehetett bűnbocsánatot szerezni, amikor mód volt a károk jóvátételére, megtérítésére. Ez azt fejezi ki, hogy Isten bűnbocsánata nem mentesít minket a kötelezettség alól, hogy amikor csak lehetséges, kártérítést vagy jóvátételt fizessünk azoknak, akiknek kárt okoztunk.

Az áldozatok tanítása az, hogy az üdvösség tapasztalata többet jelent annál, minthogy egyszerűen elfogadjuk Jézust a Helyettesünkként. Belőle kell „táplálkoznunk”, meg kell osztanunk másokkal is az áldásokat és jóvátételt kell fizetnünk azoknak, akiket megkárosítottunk.