Olvassuk el Zsid 4:4-8 részét! A szombatünneplés összefüggésében mit jelent bemenni az ő nyugodalmába „ma”?
A pusztai nemzedéknek a hitetlenség miatt nem sikerült belépnie az Isten által megígért nyugalomba. Isten azonban folyamatosan hívta népét oda, kérlelte őket, hogy ne keményítsék meg a szívüket. Pál többször is megismétli, hogy „megvan” még Isten ígérete (Zsid 4:1, 6, 9). A görög kataleipō és apoleipō igéket használja, amelyek kiemelik, hogy még „megvan az ő nyugodalmába való bemenetel ígérete” (Zsid 4:1). Dávid idejében is elhangzott a hívás ebbe a nyugalomba (Zsid 4:6-7, utalás Zsoltárok 95. fejezetére), ami arra enged következtetni, hogy az ígéretet nem igényelték maguknak, illetve az még mindig elérhető volt a számukra. Pál felveti, hogy az igazi szombati nyugalom tapasztalata már a teremtés óta elérhető (Zsid 4:3-4). Az Úr arra hív minket a „mai napon”, hogy lépjünk be az Ő nyugalmába. A „mai nap” jelentősége meghatározó az egész Szentírásban. Amikor az ígéret földje határán Mózes megújította Izraelnek az Istennel kötött szövetségét, kiemelte a „mai nap” fontosságát (5Móz 5:3; vö. 4:8; 6:6; 11:2 stb.). A „ma” az elmélkedés ideje volt, hogy felismerjék az Úr hűségét (5Móz 11:2-7) és eldöntsék: engedelmeskedni fognak neki (5Móz 5:1-3). Józsué is így szólította fel a kortársait: „válasszatok még ma, hogy kit akartok szolgálni” (Józs 24:15, ÚRK). Hasonlóképpen számunkra is a döntés ideje a „mai nap” – a lehetőség ideje, ugyanakkor veszélyt is hordoz, mint Isten népe esetében is történt (lásd 2Kor 6:2). A zsidókhoz írt levél 3. és 4. fejezetében ötször találkozunk a „ma” szóval, ami azt emeli ki, hogy mennyire fontos hallgatni Isten szavára (Zsid 3:7, 15; 4:7). Ha az ember nem hallgat Isten szavára és nem hisz neki, az engedetlenséghez és a szív megkeményedéséhez vezet. Késleltetheti még a mennyei Kánaánba való belépésünket is, mint ahogyan ez a pusztai nemzedékkel megesett a földi Kánaán előtt. Jézus azonban legyőzte az ellenségeinket (Zsid 2:14-16) és új szövetséget alapított (Zsidók 8-10. fejezetei). Így már „bizalommal” járulhatunk „a kegyelem királyi székéhez” (Zsid 4:14-16). A „mai napon” arra hív, hogy ismerjük fel: az Úr hűséges volt hozzánk és minden okot megadott nekünk arra, hogy a hívását azonnal, késlekedés nélkül elfogadjuk.
Milyen lelki döntéseket kell a „mai napon” meghoznunk, amelyeket nem szabad későbbre halasztanunk? Mit tapasztaltunk akkor, amikor halogattunk valamit, amiről pedig tudtuk, hogy Isten azt szeretné, ha azonnal megtennénk?
Letöltés |