Vessük össze 1Sám 8:19-20 és Zsid 2:14-16 verseit! Mit vártak el az izraeliták egy királytól, és a kívánságaik hogyan teljesedtek Jézusban?

Az izraeliták azt akarták, hogy a király legyen a bírójuk és a hadvezérük, mert elfelejtették, hogy Isten a királyuk. Jézussal állt helyre teljesen Isten uralma a nép felett. Minket is Krisztus, a Királyunk vezet az ellenséggel vívott csatába. Zsid 2:14-16 része úgy jellemzi Jézust, mint aki az esendő emberek Bajnoka. Megvív az ördöggel és legyőzi, megszabadít bennünket a fogságból. Ez a leírás Dávid és Góliát küzdelmét idézi fel. Sámuel királlyá kente Dávidot (Sámuel első könyve 16. fejezete), aki a későbbiekben megmentette a testvéreit a szolgaságtól azzal, hogy legyőzte Góliátot. A megállapodás szerint a párviadal győztesének szolgája lesz a másik fél népe (1Sám 17:8-10), Dávid tehát Izrael bajnokaként járt el, ő képviselte őket.

Olvassuk el Ézs 42:13 és 59:15-20 részeit! Hogyan jellemzi magát Jahve ezekben a szakaszokban?

Zsid 2:14-16 versei arra a gondolatra utalnak, hogy Isten egy párviadallal menti meg Izraelt. Figyeljük meg ezt az Ézsaiástól származó verset: „Igen, így szól az Úr, az erőstől elvétetnek a foglyok is, és megszabadul a kegyetlen zsákmánya, és háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiadat” (Ézs 49:25).

Keresztényként gyakran azt hisszük, hogy nekünk magunknak kell párviadalban megküzdenünk Sátánnal. Ef 6:10-18 részét olvasva látjuk, hogy bizony harcolunk az ördöggel, de Isten a Bajnokunk, Ő megy előttünk a csatába. Mi a seregének részei vagyunk, ezért kell használnunk az Ő páncélját. Efezus 6. fejezetében azt olvassuk, hogy „ti”, azaz itt többes számot találunk. Egyházként fel kell vennünk a páncélt és együtt kell harcolnunk a Bajnokunk mögött, aki maga az Úr.

Mit jelent az, hogy felöltjük Isten fegyverzetét? Azaz hogyan részesedhetünk mi is abban az erőben, ami az Úr hatalmával lehetővé teszi, hogy hűségesek maradjunk az önmagunkkal, a kísértésekkel és egyéb tényezőkkel vívott mindennapi küzdelmünkben?