SZOMBAT DÉLUTÁN
E HETI TANULMÁNYUNK: Zsoltárok 132:1-5; Lukács 1:30-33; Zsidók
1:5-14; 2:14-16; 5:1-4; 8:8-12; 1Péter 2:9
„Az elmondottakban pedig ez a legfontosabb: olyan főpapunk van, aki a felséges Isten trónusának a jobbjára ült a mennyekben” (Zsid 8:1, RÚF).
Egy, A zsidókhoz írt levél után néhány évtizeddel, Kr. u. 100 körül keletkezett zsidó dokumentum a következő imát tartalmazza: „Mindezt előtted mondtam el, ó Uram, mert te azt mondtad, hogy nekünk teremtetted ezt a világot… Most pedig nézd, Uram ezeket a nemzeteket, amelyeknek nincs nagy hírnevük, mégis uralkodnak fölöttünk és leigáznak bennünket! Mi pedig, a te néped, akiket az elsőszülöttednek, egyetlenednek neveztél, akik érted buzgólkodunk, akik a legkedvesebb gyermekeid vagyunk, az ő kezükbe kerültünk” (James H. Charkesworth, szerk.: The Old Testament Pseudepigrapha. 1. köt. New York, 1983, Hendrickson Publishers, 536. o.).
Az apostol levelének olvasói valószínűleg hasonlóan érezték magukat. Miért kell ennyi szenvedést átélniük, ha ők Isten gyermekei?
Pál tehát azért írta ezt a levelét, hogy megerősítse a hitüket a megpróbáltatások közepette. Emlékeztette őket (és minket is), hogy Isten ígéretei Jézuson keresztül teljesednek majd be, aki az Atya jobbján ül és hamarosan hazavisz bennünket. Most Krisztus az Atya áldásait közvetíti nekünk. Ezért mindvégig ragaszkodnunk kell a hitünkhöz!
Letöltés |