A zsidókhoz írt levél a maga mélységes és fenséges stílusában valójában a Jézusban hívő zsidóknak szóló hosszú, buzdító beszéd. Maradjatok hűségesek az Úrhoz! – erre intette őket. A hűségnek természetesen az Isten iránti szeretetből kell fakadnia, méghozzá a lénye, a jelleme, a jósága miatt, amit a legjobban Krisztus keresztje nyilatkoztatott ki. Alkalmanként az embereknek szüksége van némi emlékeztetőre azzal kapcsolatban, hogy milyen rettenetes következményei lesznek a hűtlenségnek. Vagyis tudatában kell lennünk, hogy ha végül nem fogadjuk el, amit Jézus értünk tett, megfizetve bűneink büntetését, nekünk kell fizetnünk azokért, és „ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás” (Mt 22:13, ÚRK), azt pedig az örök pusztulás követi.

Olvassuk el Zsid 10:28-31 verseit! Pál szavai szerint ez hogyan vonatkozik ránk is?

A zsidó hívőket az Isten iránti hűségre bíztatva Pál érdekes módon Mózes ötödik könyvét idézi, ami egy korábbi időben szintén a zsidó hívőknek szóló felhívás volt az Isten iránti hűségre! 5Móz 17:6 versét említette, miszerint aki halálos bűnt követett el, azt legalább két tanúnak a bizonyságtétele után ítélhették el. Ezzel azt akarta érzékeltetni, hogy ha az Ószövetség idején a hűtlenség következménye halál volt, „Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltó az, aki az Isten Fiát megtapossa, és a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja” (Zsid 10:29, ÚRK)? Vagyis ti már több világosságot és igazságot ismertek, mint ők, tudtok arról az áldozatról, amit Isten Fia a ti bűnötökért meghozott, tehát ha hűtlenné lesztek, sokkal nagyobb kárhoztatás alá estek, mint ők! Ezek után Pál ismét visszatér Mózes ötödik könyvéhez, ezúttal 5Móz 32:35 verséhez, hogy érvelését alátámassza. Tekintettel mindarra, amit Krisztusban kaptak, mivel tudatában vannak annak, hogy az Úr milyen hatalmas dolgot tett értük, Isten, aki korábban kijelentette: „Enyém a bosszúállás”, majd „megítéli az ő népét” (Zsid 10:30) a hűtlenségükért és hitehagyásukért. Végtére is Ő ítélte meg az atyáikat, akik még nem láthatták Isten szeretetének a kereszten történt teljesebb kinyilatkoztatását, amit viszont az újszövetségi korban élő zsidók már ismerhettek. Alapjában véve azt mondta tehát Pál, hogy Hallgassatok a figyelmeztetésre!

„Mert megítéli az Úr az ő népét” (5Móz 32:36). Egyedül miben reménykedhetünk az ítélettel kapcsolatban (Róm 8:1)?