SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 5Mózes 8:3; Máté 4:1-11;

Apostolok cselekedetei 7:37; 10:34; Galata 3:1-14;

Zsidók 10:28-31

„Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik” (Mt 4:4).

Az egész Újszövetséget áthatja az Ószövetség, vagyis az ihletett újszövetségi írók tekintélyes forrásként idézték az ószövetségi ihletett írókat. „Meg van írva” (Mt 4:4) – mondta Jézus, ami alatt azt értette, hogy „Meg van írva az Ótestamentumban”. Arról is beszélt, hogy „az Írásoknak be kell teljesedniük” (Mk 14:49, ÚRK), azaz az ószövetségi Szentírásnak. Amikor pedig az Emmaus felé vezető úton találkozott két tanítvánnyal, nem valamilyen csodatétel által fedte fel magát előttük, hanem „Mózestől és valamennyi prófétától kezdve elmagyarázta nekik mindazt, amelyek felőle megírattak az Írásokban” (Lk 24:27, ÚRK).

Az újszövetségi írók folytonosan visszatértek az Ószövetséghez, akár közvetlenül idézve belőle, akár utalva rá, akár hivatkozva bizonyos történetekre, próféciákra, hogy állításaikat megerősítsék vagy igazolják.

A gyakran idézett, hivatkozott könyvek közé tartozik Mózes ötödik könyve (A zsoltárok könyve és Ézsaiás próféta könyve mellett). Máté, Márk, Lukács és Az apostolok cselekedetei, János, Róma, 1–2Korinthus, Galata, Zsidók, a pásztori levelek és a Jelenések egyaránt visszanyúlnak Mózes ötödik könyvéhez.

Ezen a héten megvizsgálunk néhány példát ezek közül, és megnézzük, hogy milyen igazságot, jelenvaló igazságot találunk bennük.