SZOMBAT DÉLUTÁN

e HETI TANULMÁNYUNK: 1Mózes 9:8-17; 5Mózes 4:9, 23, 32-39;

6:7; 8:7-18; Efezus 2:8-13; Jelenések 14:12

„Emlékezz rá, és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az URat a pusztában attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az ÚR ellen” (5Móz 9:7, RÚF).

A Biblia egészében megtaláljuk ezt a két szót: emlékszik és felejt. Mindkettő emberi dologra utal, ami a gondolatainkban történik. A két ige ellentétes értelmű: aki emlékszik, az nem felejt, aki pedig felejt, az nem emlékszik.

Isten gyakran mondja népének, hogy emlékezzenek mindarra, amit értük tett – a kegyelmére és az irántuk való jóságára. Az Ószövetség nagy részé­ben a próféták azt hirdették a héber népnek, hogy ne feledjék az Úr tetteit. Az is igen fontos volt, hogy ne feledkezzenek meg arról, amire elhívta őket, és milyenné kell válniuk erre válaszul. „Megemlékezem az Úrnak cselekedeteiről, sőt megemlékezem hajdani csodáiról” (Zsolt 77:12).

Vajon bármennyire is másként volna ez velünk ma, akár közösségi szinten, akár egyénileg? Mennyire könnyű elfeledkezni arról, amit az Úr tett értünk!

A héten a Mózes ötödik könyvében kifejtett fontos elvvel foglalkozunk: emlékezzünk arra, ahogyan Isten munkálkodott az életünkben, ne felejtsük el!