„Minél előrébb jutunk a keresztényi életben, annál mélységesebben bánjuk bűneinket. Ezt mondja az Úr azoknak, akiknek megbocsátott, akiket gyermekeinek ismer el: ťÉs megemlékeztek a ti gonosz utaitokról és cselekedeteitekről, melyek nem voltak jók, és megutáljátok ti magatokatŤ (Ez 36:31). Ezt is mondja: ťMegerősítem frigyemet veled, s megismered, hogy én vagyok az Úr. Hogy megemlékezzél és pirulj, és meg ne nyissad többé szádat szégyenletedben, mikor megkegyelmezek néked mindenekben, valamit cselekedjél, azt mondja az Úr IstenŤ (Ez 16:62-63). Akkor ajkunk nem nyílik öndicsőítésre. Tudjuk, hogy Krisztus nélkül semmi jóra nem vagyunk képesek. Az apostol vallomását tesszük magunkévá: ťTudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jóŤ (Róm 7:18). ťNe legyen másban dicsekedésem, hanem a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nékem megfeszíttetett a világ, és én is a világnakŤ (Gal 6:14)” (Ellen G. White: Krisztus példázatai. Budapest, 1983, H. N. Adventista Egyház, 107. o.).

„ťAz Istennek jósága téged megtérésre indítŤ (Róm 2:4). Az aranyfonál – az Isten szeretetéből fakadó irgalom és szánalom – minden veszélyben levő lelket körülölel. Az Úr kijelenti: ťÖrökkévaló szeretettel szerettelek téged, azért terjesztettem reád az én irgalmasságomatŤ (Jer 31:3)” (i. m. 135. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Meg kell térnünk, de hogyan győződhetünk meg arról, hogy ebből nem próbálunk erényt kovácsolni magunknak, mintha a bűnbánatunk tenne bennünket igazzá Isten előtt? Mi az egyetlen útja annak, hogy rendeződjön a kapcsolatunk Istennel?

2) „Amikor Júdás, aki őt elárulta, látta, hogy elítélték, megbánta dolgát, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és a véneknek, és ezt mondta: Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért. Azok pedig így válaszoltak: Mi közünk hozzá? Ez a te dolgod. Ő pedig eldobva az ezüstpénzeket a templomban, eltávozott; elment, és felakasztotta magát” (Mt 27:3-5, ÚRK). Kétségtelen, hogy Júdás sajnálta, amit Jézussal tett (hiszen öngyilkos lett). A tette miért nem nevezhető mégsem őszinte megbánásnak?

3) Miért kell emberek és Isten előtti alázatra késztetnie az emberi bűnösség, sőt a saját bűnösségünk tudatának, hogy ne ítélkezzünk? Hogyan mutat rá a bűn szörnyűségére a kereszt, Isten Fiának halála, amire a megváltásunk érdekében volt szükség?