Egy teológus a következő módon igyekszik választ találni arra a nehéz kérdésre, hogy mit tettek az izraeliták más népekkel:

„Isten, aki minden dolog és minden ember Teremtője, a világmindenség Ura, bármit megtehet bárkivel, amit csak akar, és igazságos, amit tesz… Isten útjai titokzatosak. Mivel soha nem érthetjük meg teljes egészében, megnyugodhatunk a bennünk lévő kérdésekkel. Ézs 55:8-9 némi vigaszt nyújt ebben. A kanaániták bibliai képe alapján elmondható, hogy különösen gonoszak voltak, a megsemmisítésük pedig a bűneik miatti isteni ítélet volt. A kiirtásuk nem az első, de nem is az utolsó eset volt, amikor Isten ilyesmit tett. A kanaániták sorsa és 1Mózes 6–7. fejezetében az emberiség sorsa (Noé családjának a kivételével) arányaiban és a végrehajtás eszközeiben is eltér… Isten nem akarta, hogy az izraeliták általában a herem (teljes elpusztítás) szabályát kövessék a kívülállókkal szemben. 5Móz 7:1 kimondottan megnevezi, ezzel körül is határolja a célkeresztbe kerülő népeket. Az izraelitáknak nem kellett így eljárni az arameusokkal, az edomitákkal és az egyiptomiakkal vagy bárki mással szemben (vö. 5Móz 20:10-18). A kanaániták viszont arra a sorsra jutottak, mint ami végül minden bűnösre rászakad: elszenvedték Isten ítéletét… Az üdvösség történetében szükséges lépés volt az, hogy Isten eltörölte a kanaánitákat… A kanaánitákra egészében véve nehezedett rá Isten ítélete, de kaptak előzetes figyelmeztetést, legalább negyven éven át (lásd Ráháb szavait Józs 2:8-11 szakaszában)” (Daniel I. Block: The NIV Application Commentary: Deuteronomy. Grand Rapids, Mich., 2012, Zondervan, 98-99. o.).

BESZÉLGESSÜNK RÓLA!

1) Gondoljunk arra, ami a millenniumról tudható, vagyis arra, hogy ezer esztendőnk lesz választ kapni minden kérdésünkre! Hogyan késztet ez is Isten iránti bizalomra, bármilyen nehéz témákkal szembesüljünk is?

2) Soroljunk fel néhány példát, hogyan vezetett Isten a múltban, ami segít, hogy a jövőre nézve is bízni tudjunk benne!

3) A csoportban térjünk vissza a vasárnapi rész utolsó kérdéséhez, hogy Mózes kész lett volna feláldozni az életét a népéért! Helyes hozzáállás ez? Gondolva a megváltásunk árára, miért érdemes az embernek feláldoznia az életét?