Sajnos Jónás története nem ér véget a 3. fejezettel.

Olvassuk el Jónás próféta könyve 4. fejezetét! Mi volt a baja Jónásnak? Mit tanulhatunk meg ennek a jellemhibás szereplőnek a történetéből?

A 4. fejezet azzal kezdődik, hogy Jónás mérges Istenre a külmissziós tevékenységének sikere miatt. Attól tartott, hogy bolondnak fogják nézni. Az Úr viszont vette a fáradságot, hogy érveljen a hisztis kisgyerekként viselkedő prófétájával.

Itt a bizonyítéka annak, hogy Isten igaz követőinek – még a prófétáknak is – fejlődni kell, le kell győzniük bizonyos dolgokat.

„Jónásnak elsőként kellett volna örvendeznie a menny csodálatos kegyelmén, amikor megtudta, hogy Isten irgalmaz a városnak, amely gonoszsága ellenére bűnbánatot tartott, és zsákban, hamuban bánkódott. Ehelyett az a gondolat foglalkoztatta, hogy hamis prófétának fogják tartani. Hírnevét féltve szem elől tévesztette, hogy a saját hírnevénél felmérhetetlenül többet érnek e szerencsétlen város lakói” (Ellen G. White: Próféták és királyok. Budapest, 1995, Advent Kiadó, 170. o.).

Elképesztő, hogy Isten milyen türelmes a prófétájával! Úgy tűnik, ragaszkodott ahhoz, hogy Jónást fogja használni. Amikor a próféta elmenekült, az Úr vihart támasztott és elküldte a halat, hogy visszahozza. Jónás ellenkezésekor pedig érvelni kezdett vele, hogy változtasson rossz hozzáállásán. „Igazad van-e, hogy haragszol?” (Jón 4:4; RÚF) – kérdezte tőle.

Olvassuk el Lk 9:51-56 szakaszát! Mennyiben állítható párhuzamba ez az eset Jónás történetével?

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3:16), avagy ahogy Jón 4:11 versében mondja Isten: „Én pedig ne szánjam meg Ninivét, a nagy várost, amelyben több mint tizenkétszer tízezer ember van, akik nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között? És ott van az a sok állat is” (RÚF)! Mennyire hálásak lehetünk, hogy Isten a Bíró, aki megítéli az emberek szívét, elméjét és szándékait, és nem mi vagyunk azok!

Hogyan tanulhatunk mi is olyan együttérzést és türelmet, mint ami Istent jellemzi, vagy legalábbis hogyan tükrözhetjük azt?