Nátán szembesítette Dávidot bűne hatalmas voltával, miután a király gyanútlanul ítéletet mondott ki önmaga felett (2Sám 12:5-6). Megtört szívvel vallotta be bűnét. A próféta ezután egyből biztosította, hogy „Az Úr is elvette a te bűnödet” (2Sám 12:13) és megbocsátotta. Nem volt várakozási idő Isten megbocsátása előtt. Dávidnak nem kellett bizonygatnia őszinteségét, mielőtt bocsánatot kapott volna bűnére.

Ám 2Sám 12:10-12 szakaszában Nátán előre megmondta Dávid bűnének következményeit, kijelentette, hogy a születendő gyerek meg fog halni.

Mit jelent, hogy Isten elvette Dávid bűnét? Egyszerűen tiszta lapot adott neki? Mindenki csak úgy megfeledkezik a történtekről? Olvassuk el 2Sám 12:10-23 részét, miközben ezekről a kérdésekről gondolkodunk!

Dávid minden bizonnyal eltűnődött ezeken a kérdéseken, amikor a szeme láttára hullott darabokra a világa – a csecsemő meghalt, a családjában zűrzavar uralkodott (Ammon és Absolon esetei kellőképpen példázzák a valós családi problémákat), a jövője pedig bizonytalan volt. A bűne következményei ártatlanokra is hatottak, mint Úriásra és az újszülött gyermekre, Dávid mégis kezdte megérteni, hogy Isten kegyelme mindent elfedez, egy nap pedig majd a bűn összes következménye eltűnik. Eközben háborgó lelkiismerete nyugalomra talált Isten kegyelmében.

Minek a szükségét érezte Dávid igazán? Mire vágyott? Olvassuk el Zsolt 51:1-7 szakaszát!

Az 51. zsoltárban Dávid kitárta a szívét és nyíltan bevallotta bűnét. Könyörgésében Isten szüntelen szeretetére és nagy könyörületére hivatkozott. Arra vágyott, hogy az Úr megújítsa őt.

A Jézusban található nyugalom árára gondolva először fel kell ismernünk, hogy szükségünk van külső segítségre. Bűnösként szükségünk van a Megváltóra. Felmérjük a vétkünket, majd ahhoz kiáltunk, aki egyedül képes tisztára mosni, megtisztítani és megújítani minket. Amikor ezt tesszük, bátorságot meríthetünk ebből: itt áll előttünk egy házasságtörő, manipulátor, gyilkos, aki a Tízparancsolat legalább öt törvényét áthágta, de segítségért kiáltott, Isten bűnbocsánatának ígéretére hivatkozott.

Számunkra milyen reményt nyújt az, hogy Isten megbocsátotta Dávid bűnét?