Milyen hasonlóságot veszünk észre Izrael pusztai vándorlása és Istennek közvetlenül a második advent előtt élő népe között (lásd 1Kor 10:1-11)?
A világtörténelem során Isten népe az ígéret földjét kutatva vándorolt a pusztában. A pusztaságnak sok arca van. Most inkább a média véget nem érő ostroma, az érkező üzenetek folyamatos csippanása, illetve a szűntelen szórakozás mély zúgása formáját ölti. Szerelemként akarja eladni a pornográfiát, a problémáinkat pedig az anyagelvűséggel próbálja megoldani: ha csak egy kicsit is fittebbek, fiatalabbak, jóbb módúak, vonzóbbak lehetnénk, akkor minden gondunk eltűnne.
Az izraelitákhoz hasonlóan mi is nyugtalanul keressük a békességet, gyakran rossz helyen.
Hogyan reagáltak az izraeliták Isten ítéletére 4Móz 14:39-45 szakaszában?
Jellemző, ahogy Izrael az isteni ítéletet fogadta. Kimondták: „Bűnösök vagyunk.” „Itt vagyunk, menjünk hát arra a helyre, amelyről az Úr beszélt” (4Móz 14:40, RÚF).
A komolytalan kötelezettségvállalás olyan, mint a helytelenül beadott oltás: nem működik. Az orvosok ma azt javasolják, hogy a születés utáni első huszonnégy órában kell beadni a Hepatitis B oltást. Ez jó kezdet. Ám az első szúrás után még nem alakul ki védettség a fertőzéstől, ha azt nem követi másik két vagy három ismétlőoltás, a megfelelő időben és mennyiségben.
Izrael lázadó lelkületű pálfordulása halálba és csalódásba torkollott, amit a 14. fejezet utolsó versei jegyeznek fel, mivel a nép nem volt hajlandó elfogadni Isten új iránymutatását, inkább makacsul támadást indított a szövetség ládája, illetve Mózes vezetése nélkül. Az elbizakodottságnak nagy ára van, halálba vezet. Igen gyakran a félelem hajtja. Mivel tartunk valamitől, olyan döntéseket hozunk, amelyeket később megbánunk.
Idézzünk fel olyan alkalmakat, amikor hittel tettünk valamit, illetve amikor elbizakodottan léptünk! Mi volt a fő különbség?
Letöltés |