Égbenyúló, ezüstszürke törzsek:
bükk-orgonasípok.
Szálegyenest a magasba törnek.
De most egyiküknek az útszélen
koronája helyett
vízmosta, izmos gyökereit nézem.
Tárul a fák földberejtett titka,
hiszen a gyökerek
szívják az életerőt ágaikba.
Megfogódznak a talajban mélyen
s ha zúg a zivatar,
tartják a fát szálfadöntő szélben.
Ezüsttörzsű, szép bükkóriások,
mennyi gyökeretek
lehet mélyen, ahova nem látok!
Gyökeretek arról vallat engem,
mennyi rejtett gyökér
fogódzkodik Krisztusba életemben,
hogy viharokban is erősen álljak,
ki ne száradjak,
életnedvet, új erőt találjak.
Gyökerek, mások szeme elől mélyen
elrejtett gyökerek,
növekedtek-e a nyár csendjében?
Áradhat-e győzelmesen bennem
Krisztusom ereje,
hogy a csendben új gyümölcs teremjen?
Új gyümölcs, mit maga Krisztus érlel!
Segítsen ez a csend
Őt ölelni egyre több gyökérrel!