Hittem, hogy

szent kezed

majd simogat

és végleg bekötöz

sebeket, bajokat.

Hittem, hogy egyedül

Isten elegendő.

Most mégis miért lep meg

e dacos, sötét felhő?

Miért von engem is

homályos delelő?

Szavak peregnek,

koppannak porba.

Porrá zúzza az idő

minden szép beszédnek

elmúló szikrafényét.

Máz pereg törött korsón.

Az élet teste ez,

ami meg-megrezzen.

Karja nyúl kapaszkodón,

és éhesen nyitja föl

álmatag két szemét.

Hittem, hogy élhetek

fénnyel és dallal,

és végre vége lesz

az átkos hatalommal

dacoló küszködésnek…

Hittem...és hiszek.