Amióta megszülettem,

s élek Isten tenyerén,

sem a tegnap, sem a holnap,

csak a mai nap enyém.

Ó, de vajon úgy töltöm-e

ezt az áldott, egy napot,

hogy az tetszésére legyen

Atyámnak, ki alkotott.

Tudja, látja, mai napon

nem magamnak éltem-e,

szívembe lát, és jól tudja,

hogy az mivel van tele.

Ismeri a gondolatom:

ki se mondom még a szót,

Ő már tudja, mit szól ajkam,

építőt vagy rombolót.

Nem látom Őt; Ő lát engem,

mert átlátszó életem,

árnyék borul életemre

valahányszor vétkezem.

Atyám, segíts úgy tölteni

minden áldott, új napot,

ne feledjem, hogy a földön

átmenő vándor vagyok.

Napok évekké duzzadnak,

évekből nő ezredév.

Tenálad is csak egy nap van,

de az véget sosem ér!