SZOMBAT DÉLUTÁN

E HETI TANULMÁNYUNK: Dániel 10:10-14; Efezus 1:15-21; 6:12;

Zsidók 7:25; 1János 5:14-16; Jelenések 12:7-9

„Valljátok meg bűneiteket egymásnak és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok: mert igen hasznos az igaznak buzgóságos könyörgése” (Jak 5:16).

Az újszövetségi kor gyülekezetének tagjai érezték, hogy szükségük van az imára. „Miután könyörögtek, megrendült az a hely, ahol összejöttek, és beteltek mindnyájan Szentlélekkel, és az Isten Igéjét bátran hirdették” (ApCsel 4:31, ÚRK). Figyeljük meg: a tanítványok imádkoztak. Beteltek Szentlélekkel, utána pedig bátran, magabiztosan tudták hirdetni Isten Igéjét.

Közvetlen kapcsolat volt az imáik és a Szentlélekkel való betöltekezés, valamint Isten Igéjének erőteljes hirdetése között. „A tanítványok… nemcsak a maguk számára kértek áldást. Rájuk nehezedett a lélekmentés terhe. Megértették, hogy az evangéliumot el kell vinniük az egész világnak, és igényelték a Krisztus által ígért erőt” (Ellen G. White: Az apostolok története. Budapest, 2001, Advent Kiadó, 24. o.).

Amikor Istenhez fordulunk és közbenjárunk másokért, Isten a mi szívünkben is munkálkodik, hogy közelebb vonjon magához. Isteni bölcsességet is ad, hogy elérjük őket országa számára (Jak 1:5). Az ő életükben is hatalmasan munkálkodik, olyan módon, amit mi nem láthatunk és nem is érthetünk teljesen, úgy vonzza őket is magához (1Jn 5:14-17).