Olvassuk el Róm 5:1-5 szakaszát, majd összefoglalva írjuk le, mi volt Pál üzenete! Mit szűrhetünk le ebből a magunk számára?

A megigazulást jelentő görög ige alakja azt fejezi ki, hogy a cselekmény befejeződött. Isten igaznak nyilvánított, igaznak tekintett, nem a törvény cselekedetei miatt, hanem azért, mert elfogadtuk Jézus Krisztust. Isten nekünk tulajdonította az Ő tökéletes földi életét, azt, hogy hibátlanul betartotta a törvényt.

Ugyanakkor minden bűnünk Jézusra került át. Isten úgy tekint rájuk, mintha Jézus követte volna el azokat, nem pedig mi, ezért megszabadulhatunk a nekünk járó büntetéstől. Krisztus ezeknek a büntetését szenvedte el értünk, hogy nekünk soha ne kelljen! Kaphat ennél jobb hírt a bűnös ember?

Róm 5:2-3 versében van egy görög szó, amit úgy fordít a Bibliánk, hogy „dicsekszünk”, de azt is jelenti, hogy „örvendezünk”. A megigazult ember azért képes örülni a megpróbáltatások között is, mert Jézus Krisztusba vetette hitét, bizalmát. Bízik abban, hogy Isten mindent jóra fordít. Megtiszteltetésnek tekinti a Krisztusért kiállt szenvedést (lásd 1Pt 4:13).

Figyeljük meg Róm 5:3-5 szakaszának az ívét is!

1. Béketűrés, állhatatosság. A görög hüpomoné szó jelentése: „állhatatos kitartás”. Ilyen kitartó lelkület fejlődik ki a megpróbáltatások között abban, aki hisz és nem veszíti szem elől a Krisztusban lévő reménységet, még a próbák és szenvedések idején sem, amelyek időnként rettenetessé tehetik az életet.

2. Kipróbáltság (ÚRK). A görög dokimé szó szerint azt jelenti, hogy „bizonyság”, „megbízhatóság”, vagyis „jellem”, még pontosabban „megbízható jellem”. Aki türelmesen elviseli a megpróbáltatásokat, megbízható jellemet fejleszthet ki.

3. Reménység. Természetes, hogy a kitartás és a kipróbáltság reménységet ébreszt – amit Jézusban és az üdvösség ígéretében találhatunk. Amíg hittel Jézusba kapaszkodunk, bűnbánattal, engedelmesen, bátran reménykedhetünk.

Mi az az egy dolog az életünkben, amit mindennél jobban remélünk? Hogyan teljesedhet ez a remény Jézusban? Teljesedhet benne? Ha nem, akkor biztosan akarunk ennyire ragaszkodni hozzá?