Lukács 1:26-38

Egyszerűen élt, csendesen, szegényen,

igénytelen és észrevétlen.

De jött a követ káprázatos fényben,

s a kiválasztó égi kegyelem.

Megremegett a különös igékre,

mint liliom sebes zápor alatt.

A hihetetlen oly hirtelen érte.

Időtlenné lett a pillanat.

Aztán… halkan… csendült a felelet.

Azóta zeng a századok felett.

S aki magát Isten kezébe szánja,

máig is tőle tanulgatja mind:

„Legyen énnékem beszéded szerint.

Ímé, az Úrnak szolgálóleánya!”