„Négyezren ajtónállók; négyezren pedig dicsérik vala az Urat minden zengő szerszámokkal, melyeket Dávid készíttetett a dicséretre” (1Krón 23:5).

Próbáljuk meg elképzelni a jelenetet, amint négyezren dicsőítik az Urat hangszereikkel! Lenyűgöző istentisztelet lehetett! Isten művészi kifejezésének eszköztára nem korlátozódott a valóságábrázoló művészetre. A Szentírásban olvashatjuk, hogy miként a szent építészetet, úgy Izráel vallási rendjét is nyilván az Úr ihlette, aki szereti a zenét is.

Mit mondott Dávid az istentiszteleti alkalmakon énekelt zsoltárok szerzéséről (2Sám 23:1-2)?

Dávid félreérthetetlenül utalt az Úr ihletésére. Az Úr számára mindenképpen fontos volt, hogy milyen zenét játszanak, még ha nem is Ő szerezte a zsoltáros helyett azok szövegét, zenéjét. Máskülönben miért ihlette volna Dávidot?

Milyen szerepe volt az Úrnak az istentiszteleti alkalmakon megszólaltatott zenében? Mit tudhatunk meg erről 2Krón 29:25 verséből?

Az ószövetségi beszámolók szerint a templomi szolgálatokban mindig meghatározó helyet kapott a muzsika. Idézzük csak fel azt a jelenetet, amiről 1Krón 23:5 számol be! Négyezer hangszer! Egyáltalán nem lehetett unalmas, száraz! Elmondhatjuk, hogy az istentiszteletektől elvárható bizonyos esztétikai élmény; a történelem folyamán erre minden nép törekedett is isteneik imádása közben. Mégis egyedül Izráel állítja, hogy istentiszteleti rendjét Isten tervezte meg minden vonatkozásban, az épületet, a berendezési tárgyakat, a papi öltözeteket, a liturgiát. Az Ige kétségtelenül szentesíti a művészi tervezést. Eszerint a Szentírás üzenetével szembekerül, aki nem akar tudomást venni az esztétikai oldalról vagy nem fogadja el, hogy egy keresztény számára megfelelő hivatás lenne egy művészeti ágazatban tevékenykedni.

Pontosan nem ismerjük az izraelita istentiszteletek zenei kíséretét, de minden bizonnyal gyönyörű és felemelő volt. Gyülekezetünkben milyen a zenei szolgálat? Honnan tudhatjuk, hogy ugyanazt a szerepet tölti be, azaz az Úrhoz emeli a lelkünket, nem pedig ellenkező irányba taszít?